Szégyellem magam a férfiak miatt!
Gyakran azt érzem, hogy szégyellem magam a férfiak miatt, vagy helyett. Szégyellem, amikor hallok egy negatív általánosítást a pasikról, és magamban azt gondolom, hogy egyébként van benne igazság…
Azt is tudom, hogy ezért meg leszek lincselve, és megint el leszek hordva mindennek, mert egy férfi nem ír ilyet, egy férfinak nem kellene a férfiak ellen beszélnie. Szóval, ezt tuti nő írta, vagy csak egy „szakállas femipicsa” vagyok, akinek nincs is joga férfinak neveznie magát. De nem bánom.
Én azt hiszem, hogy sosem a férfiak ellen beszélek, hanem mellettük, a mi érdekünkben. Csak nekem talán komolyabb kritériumaim vannak azzal kapcsolatban, hogy ki felel meg ennek. És tudom, hogy a nők között is vannak problémásak, de az majd talán egy másik cikk témája lesz…
Mintha két nagy csoportra szakadtak volna a férfiak. Az egyik fele sikeres a nőknél, és ezt igyekszik minél jobban kihasználni, minél több nőt megfektetni. És közben nem nagyon válogatnak az eszközök között. Hiába vannak párkapcsolatban, házasságban, a vadászat ugyanúgy folytatódik, hazugságokkal, megtévesztésekkel.
Ha kell, szerelmet, tiszteletet, megbecsülést hazudnak, amíg el nem érik a céljukat. Ha egy nő figyelemre, törődésre, pozitív megerősítésre vágyik, akkor ők lecsapnak erre, és addig mindezt meg is adják, amíg ők is megkapják, amire vágynak. Ami leginkább pucér fotókban, szexchatekben és szexuális együttlétekben mérhető…
Piedesztálra emelik a nőket, akik úgy érzik, ragyognak, miközben a pasi csak egy ócska elemlámpával világítja meg őket alulról, hogy beláthasson a szoknyájuk alá…
Ebben a csoportban vannak a gátlástalanok is, akik nem is vesződnek ilyen bonyolult játszmákkal, csak nagyon határozottan rámennek minden nőre. Alapból úgy kezelnek mindenkit, akinek pucija van, mintha ribanc lenne. A nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb biztos bele is futnak egy-egy ilyenbe, és akkor meg is van a sikerélmény.
FORRÁS: UNSPLASH
Hát működik ez a módszer, akkor minek kellene jobban erőlködni? Ők küldözgetnek köszönésképpen képet a farkukról, vagy nyitnak direkt szexuális ajánlatokkal, füttyögnek a csajok után az utcán, megfogdossák őket a szórakozóhelyeken és így tovább.
A másik oldalon vannak azok a pasik, akik sikertelenek a nőknél, ami előbb-utóbb könnyen átcsaphat nőgyűlöletbe. Telefröcsögik a közösségi média kommentszekcióját a nyomorukkal. Azzal, hogy minden nő ribanc, csak a pénzre, izmokra és felszínes dolgokra mennek, miközben az ő értékeiket mindenki leszarja!
Az a baj, hogy még ha egy drágakő is lapulna benned, sajnos akkor se kíváncsi rá senki, ha keserű méregbe van mártva. Sok esetben úgy érzik, hogy ők a jófiúk (nem). De mivel így nem értek el sikereket, elhatározzák, hogy nagyon megmutatják: ők is tudnak ám szemetek lenni és semmibe venni a nőket. Hiszen a nők úgyis erre buknak (nem). Ezzel a hozzáállásal pedig egy olyan öngerjesztő spirálba kerülnek, ami miatt aztán tényleg esélytelen lesz, hogy egyetlen épeszű nő is szóba álljon velük.
Persze vannak normális férfiak is, de sokszor úgy érzem, hogy mintha ők lennének a legkevesebben. Akik valóban komolyan veszik az elveiket, és nem csak azért hangoztatnak nemesnek tűnő gondolatokat, hogy becserkészhessék a csajokat. Akiknek rendben van az önértékelésük, akik képesek egyenesek lenni. Akik a férfiasságot nem a 80-as évek akciófilmjeiből vagy a pornófilmekből tanulták. Akik képesek fejlődni, elismerni a saját hibáikat. Elfogadni, hogy ha egy kapcsolat az ő hibájukból (is) ment tönkre. Akik képesek tisztelni a nőket, és úgy nyilvánulnak meg, hogy őket is lehessen tisztelni.
Természetesen én sem vagyok se tökéletes, se feddhetetlen. Én is hibázom, és biztos valakinek a történetében én vagyok a rosszfiú. De nyitott vagyok a fejlődésre, az önreflexióra. Igyekszem a tőlem elvárható legjobbat kihozni magamból egy szituációban. És szerintem ez fontos. Örülhetnék is, hogy sok rossz példa van a férfiak között, hiszen akkor felértékelődik az, ha valaki normálisabb az átlagnál. Nagyobb sikereket érhet el a normális nőknél.
Viszont mivel sosem volt célom minél több nő lenyűgözése, megszerzése, ezért ettől nem leszek vidám. Sokkal boldogabb lennék, ha nem kellene attól tartanom, hogy milyen atrocitások érhetik a páromat, vagy lányos apaként a gyermekemet. Ha nem kellene amiatt aggódnom, hogy a szexuális bűncselekményeket elkövetők nagyobb hányada (90% felett) a férfiakból kerül ki.
Ha nem fordulna fel a gyomrom azt tapasztalva, hogy mire képesek a férfiak. Ha nem érezném, hogy én indulok hátrányból, mert nekem még van, ami számít. Ha nem lennék kiröhögve, amikor elmondom, hogy én hiszek az őszinteségben, a nyílt kommunikációban. Ha nem kellene győzködni nőket és férfiakat(!), amikor alapvető értékek létezéséről beszélek. Ha nem az lenne az alap, hogy biztosan hazudik az, aki hűségesnek vallja magát, az, aki azt mondja, nem csak egy szexuális tárgyként tekint minden nőre. Ha a nők nem sejtetnének csapdát abban, ha egy férfi normális akar lenni.
Úgyhogy nem, nem a férfiak ellen beszélek, hanem a férfiakért. És nagyon remélem, hogy nem fölöslegesen. És egyre nagyobb lesz azoknak az aránya, akik büszkén nevezhetik férfinak magukat – mert tesznek is azért, hogy így legyen. Ha mindenki megértené, hogy ez mind a két nem érdeke. Ha a férfiak nem bántják a nőket, a nők nem bántják a férfiakat, akkor sokkal több egészségesebb, boldogabb, félelem nélküli párkapcsolat jöhet létre.
Nyitókép: Unsplash
