4 napig kínozták a lányt, aki lelőtte volna Hitlert
„Ha meglátnám Hitlert és lenne nálam fegyver, lelőném. Ha a férfiak nem teszik meg, akkor egy nőnek kell” – mondta Sophie Scholl 1942-ben. A fiatal nő akkor még nem tudta, hogy egyszer majd utcákat fognak elnevezni róla. Scholl a mai napig a civil bátorság példaképének számít Németországban.
Pedig kislányként ő is a Hitlerjugend lelkes tagja volt, amely a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt ifjúsági szervezeteként működött 1922-től a második világháború végéig. Eleinte önkéntes alapon ment a csatlakozás, egy idő után azonban a szervezet állami intézménnyé vált, és elvárták, hogy minden árja fiatal a tagja legyen.
Sophie és bátyja is csatlakozott a szervezethez. A fiatal lányok ligája azért is lehetett vonzó a lány számára, mert szabadon hódolhatott a hobbijainak. Ideje nagy részét a természetben töltötte, fára mászott, festett vagy a tábortűz körül verseket olvasott. Nem véletlen tehát, hogy eleinte szimpatizált a rezsimmel, amivel apját teljesen kiborította. Sophie gyerekkora biztonságosan telt szülei keresztény és liberális felfogású házában. Tinédzser volt, amikor Hitler hatalomra jutott, és a szülők felismerték, hogy nem lesznek túl hasznosak a hatalom számára.
A Hitlerjugend egyebek mellett azért vonzotta a fiatalokat, mert függetlenséget kínált nekik, ugyanakkor személyes felelősséget is. Észrevétlenül hálózták be a gyerekeket, akikből a rendszer engedelmes kiszolgálói lettek. Akiket fel lehetett áldozni később egy eszme oltárán.
A náci rezsim biztosra vette, hogy a fiatalok az ő oldalukon állnak. Mire bevezették azonban a kötelező ifjúsági szolgálatot, Sophie és bátyja már kristálytisztán látta, hogy mi zajlik Németországban. Egyre kritikusabbak lettek, ahogy látták a híreket. Sophie-t undorral töltötte el a fronton zajló tömegmészárlás és a koncentrációs táborok népirtása. Mire Hitler megtámadta Lengyelországot, úgy érezte, a világ szétrepedt körülötte. Ráadásul letartóztatták a bátyját is, aki addigra szintén kiábrándult a náci rezsimből, később pedig az apját, aki nyilvánosan kritizálta Hitlert.
Forrás: Wikipedia
A lány ekkor lett tagja az ellenálló Fehér Rózsa csoportnak, ami szórólapok terjesztésével hirdette az erőszakmentes ellenállást, és agitálni próbálta az embereket, hogy lépjenek fel a Harmadik Birodalom ellen. Sophie és bátyja ebben az időszakban a müncheni egyetemre jártak, ahol a lány bekerült különböző náciellenes művészeti körökbe és olyan disszidensekkel találkozott, akik ugyancsak tenni akartak valamit a fennálló rendszer megdöntéséért.
Ki fogja megítélni majd a szégyen mértékét, ami ránk és gyerekeinkre hullik, amikor fény derül a legkegyetlenebb bűncselekményekre? A keresztény és nyugati kultúra felelős tagjaként mindenkinek ellen kell állnia. Nem engedjük, hogy elhallgattassanak – körülbelül ez állt a Fehér Rózsa csoport első szórólapján, melyet értelmiségiek, tanárok kaptak kézhez. A pamfleteket nyilvános helyeken hagyták, esténként pedig bedobták a villamosokba. Egyre több német átlagpolgár volt segítségükre a terjesztésben, akik mind úgy érezték, hogy tenniük kell valamit.
Az utolsó szórólapon Sophie, bátyja és társai arról írtak, hogy eljött a leszámolás napja Németország leggyűlöltebb zsarnokával. 1942 végén már sokan sejtették, hogy nagy a baj. A sztálingrádi csatában több százezer német katona veszett oda, München utcáit egyre több „Vesszen Hitler” graffiti borította.
Ha a német ifjúság nem áll fel végre, hogy eltiporja kínzóit, a német név örökre szennyezett lesz – állt az utolsó szórólapon, amelyet Sophie az egyetem emeletéről szórt a diákok közé. A kampusz egyik felügyelője, aki észrevette, párttag volt. A Gestapo négy napig kínozta Sophie Schollt, aki bátran, félelem nélkül tűrte. Amikor arról kérdezték, megbánta-e tetteit, azt mondta: „Ellenkezőleg, a legjobbat tettem polgártársaimért. Mit számít a halálom, ha azáltal emberek ezrei felébrednek és cselekednek?” Ezek voltak az utolsó szavai, mielőtt kivégezték.
Nyitókép: Unsplash
