Nem akarom, hogy az 50 éves apám 20 éves csajt vegyen feleségül!

2022-04-20 Molnár Csanád Esszencia

Amikor elváltak a szüleim, apumnál maradtunk, mert úgy éreztük, hogy nála lennénk a legjobb helyen. Ez egyébként a legjobb döntés volt, ma is így tennénk. Amíg együtt voltak anyuval, akkor is inkább hozzá fordultunk, akármilyen tanácsra, segítségre szorultunk.

Vele sokkal jobban megértettük magunkat, pontosabban csak vele – anyámmal se nekem, se tesómnak nem sikerült egy hullámhosszra kerülni. Apu mindig is nagyon rendes volt velünk, de a válás után ezt is tudta fokozni. Mi voltunk a szeme fényei, mindig, mindenben számíthatunk rá, neki köszönhetjük, hogy el tudtuk végezni az iskoláinkat, az ő segítsége nélkül soha nem sikerült volna.

Voltak barátnői, egy-két kapcsolatát komolynak is lehetett nevezni, párszor szerelmes is volt, de soha senki nem költözött hozzánk. Ahogy ő mondta, azért, mert már semmi kedve ahhoz, hogy összekösse az élvezetet, szórakozást a családi élettel, családias légkörrel. Így korábban kizárólag akkor csajozott, amikor mi anyánál, vagy esetleg a nagyszülőknél voltunk.

Ahogy teltek-múltak az évek, velünk egyre kevesebbet kellett foglalkoznia, így több idő jutott magára. Ezt arra fordította, hogy hetente háromszor eljárt gyúrni, aminek köszönhetően egy év alatt elég jól kipattintotta magát. Ekkor jött egy olyan fordulat, amit soha nem tudtam volna elképzelni róla. Mivel simán letagadhatna akár 15 évet is, és a testépítés csak javított a külsején, a csajok eléggé ostromolták, ő pedig nem állt ellen nekik.

Brutális módon csajozott, szerintem minden héten más nője volt. Olyan szép nőkkel találkoztam, amikor egyszer-kétszer váratlanul hazamentem, hogy tátva maradt a szám. Szerintem még olyan is volt köztük, aki nálam fiatalabb. Nem az a bajom, hogy jól érzi magát. Kifejezetten örülök, hogy nem züllött le, nem hagyta el magát a válás után, sőt, olyan jó irányba terelte az életét, amiről sokan példát vehetnének.

FORRÁS: UNSPLASH

A problémám csak annyi, hogy nála jóval fiatalabb, huszonéves nőkre hajt. Amikor egyikre azt mondtam neki, hogy „a lányod lehetne”, nevetve annyit mondott: „De nem az.” Aztán azzal folytatta, hogy „Nézz körül a korosztályomban! Melyiket válasszam?” Ezzel az érvvel nem tudtam vitába szállni. Igaza van, azok a nők, akik korban illenek hozzá, vagy nagymamák, vagy lepukkantak, tisztelet a kivételnek.

Nem is hoztam fel többé a témát, mindaddig, amíg meg nem történt az, amiről korábban álmodni sem mertem. Azt a nőt mutatta be nekem, akit már ismerek, a gimiben csak két évvel járt felettem – és ez már kiverte nálam a biztosítékot. Pont, akit mindig is utáltam, csak egy kis kurvának tartottam, mert annyi fiúnak megvolt. Pont vele kell az apámnak járnia?

Nem lenne baj, ha vele is csak annyit találkoznék, mint a korábbi barátnőivel, tehát majdnem semennyit. De Katival más a helyzet, össze akarnak költözni, együtt akarnak élni. Valahogy biztos meg tudnám szokni. De mi van, ha Kati gyereket szeretne apámtól, aki elmúlt 50, és lassan unokáznia kell az én kisbabámmal, aki pár hónap múlva születik?

El sem tudom képzelni, milyen lesz úgy hazalátogatni, hogy együtt várnak. Ha pedig elveszi, két évvel idősebb nő lesz a mostohaanyám? Ha lesz gyerekük, együtt fog felnőni az enyém a féltestvéremmel? Mivel a faluban csak egy ovi van, így oda is együtt fognak járni, az iskoláról nem is beszélve. Előre félek, hogy mit fognak szólni az emberek.

Próbáltam a tesómmal hatni apámra, de ő bizony hajthatatlan, olyan szerelmes Katiba, mint egy kamasz. Még azt is mondtam neki, hogy most még csak-csak elfogadható a köztük lévő 25 év, de mi lesz 10 év múlva?! Erre is ugyanakkora komolysággal válaszolt, mint arra, amikor azt mondtam, hogy a szeretőd a lányod lehetne.

Csak röhögött, és annyit mondott: „Majd kirúgom a vénasszonyt.”

Hát erre már nem tudok mit mondani. Kapuzárási pánik ez, vagy csak élvezi az életét? Vagy tényleg annyira szerelmesek Katival egymásba, hogy nem érdekli őket, ki mit szól majd?

Renáta történetét Molnár Csanád jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash