Egy rossz házasságban boldogtalanabb a gyerek, mintha elválnátok!

Soha nem értettem azokat a szülőket, akik úgy gondolják: a gyereknek az a legjobb, ha összeszorított fogakkal inkább együtt maradnak. Annak ellenére, hogy ki nem állhatják egymást.

Elhiszem, hogy nehéz beismerni, hogy ez van, tönkrement. Hogy a házasság vagy az élettársi kapcsolat egyszerűen már nem működik. De vajon tényleg jó a gyereknek, ha egy konstans feszültségekkel, elfojtott indulatokkal és veszekedéssel teli légkörben kell felnőnie? Fájdalmas a tudat, hogy basszus, félreismertem, benéztem, mellényúltam.

Sokan mentünk már bele olyan kapcsolatba, amire aztán később nem szívesen emlékszünk vissza, de a felelősség akkor is a miénk. Hoztunk egy döntést, amikor őt választottuk, de megesik, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt elképzeltük. Ha ezt megértjük és el tudjuk fogadni, akkor tovább tudunk lépni egy teljesebb élet felé.

De mi van akkor, ha a felek nem hajlandóak ezt belátni? Ha anya nem akar apától elválni, mert – bár irtózik tőle – mit szólna a falu? Meg apa nem akarja elhagyni anyát, mert akkor szegény majd hogy fog megállni a lábán? És inkább benne ragadnak a házasságban. Berántja őket a megszokás, a hétköznapok, mert bár belül konganak az ürességtől, azért mégiscsak ezt szokták meg.

Ez a kényelmes, és végül is ki lehet ezt bírni… Mert ezt a sorsot szánta nekik a Jóisten, nem lehet mindig úgy, ahogyan elképzelték. Meg különben is megvan mindenük: kertes ház, autó, és mindig van mit a levesbe aprítani. Mit érzékel ebből a gyerek? Amit anya és apa művel egymással, az gyakran rajta csapódik le.

FORRÁS: PEXELS

Ő próbálja majd ösztönösen helyreállítani a kibillent családi erőviszonyokat, és helyrehozni a hibákat, hogy újra biztonságban érezhesse magát. Biztonság pedig csak akkor van, ha apu és anyu jól vannak. Ha például anyát apa elhanyagolja, mert titokban a szeretőjéhez jár, és alig szólnak már egymáshoz, a gyerek megpróbálja ezt kompenzálni. És az apa szerepébe lépni, hogy helyreálljon a dinamika.

Hiszen anya szomorú, állandóan sír, valami baja van, nem foglalkozik vele. Akkor ez ellen valamit tennie kell, hogy helyreálljon a rend és újra biztonságban érezhesse magát. De mi lenne akkor, ha anya belátná, hogy nem működik már a kapcsolat, és elég ereje lenne elválni és új életet kezdeni? Szerintem tévesen hiszik sokan, hogy jobb egy boldogtalan kapcsolat két szülővel, mint egy szeretettel teli, kiegyensúlyozott légkör csak anyával vagy csak apával.

A gyereknek ugyanis nem az számít elsősorban, hogy meglegyen mindkét fél, ha közben szenved.

Mert érzi, hogy valami nagyon nem oké, főleg akkor, ha őt is bevonják a szülők a drámába és esetleg a bosszú eszközeként használják. Vagy parentifikálódik azáltal, hogy az egyik fél szülő szerepbe kényszeríti a gyereket és kvázi pótapaként vagy -anyaként használja. Esetleg szimplán elhanyagolják, mert leköti őket a saját fájdalmuk.

Az ilyen látszat családokban felnőtt gyerekeket életük végéig elkísérheti az állandó szégyenérzet és a megfelelési kényszer. Komoly mentális problémák is kialakulhatnak náluk, arról nem is beszélve, hogy a párkapcsolataikban is továbbviszik majd azt a mintát, amit a szüleiknél láttak. Sok boldogtalan szülő a gyerekével próbálja elterelni a figyelmét a házasságáról, ezzel megfosztva a gyereket a szabadságától, az egészséges leválástól.

Mindannyiunk életében eljön az az idő, amikor nemcsak a fizikai térben, de érzelmileg is le kell válnunk a szüleinkről, ami normál esetben nem jár konfliktussal. Ha azonban a szülő görcsösen kapaszkodik a gyerekébe, és tőle várja azt a törődést és szeretetet, amit a párjától nem kapott meg, ott nem lesz zökkenőmentes a leválás. És kész is a családi dráma, kialakul egy állandó játszma szülő és gyerek között.

Ha már egyszer úgy alakult, hogy anya és apa nem jönnek ki egymással, és nem szeretnék, hogy ennek a gyerek igya meg a levét, én úgy gondolom, az a jó döntés, ha különválnak. A gyereknek sokkal fontosabb egy harmonikus légkör – akkor is, ha azt csak az egyik szülő vagy külön-külön tudják biztosítani a számára -, mint egy hazugságokkal teli látszat család képe. A gyerek nem hülye, azonnal veszi a lapot, ha valami végérvényesen elromlik, ne tegyük hát ki őt a saját magánéleti tortúránknak!

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂