Macifröccs: Elő a málnaszörppel a bor-szóda kombóhoz?

A nyár legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik, amikor jó társaságban nevetve és fesztelenül ücsörgünk egy étterem teraszán vagy a vízparton egy hűsítő itallal a kezünkben. Hatalmas a választék a különböző színű és ízű koktélok között, de mi a helyzet a klasszikusokkal?

A fröccs a nagyapáink itala, akik a szomszéd bácsival a diófa alatt nyomták a szódásüveget? Mára ez már ciki, vagy van helye a 21. századi gasztronómiában? Íme, a legfontosabb 5 dolog, amit érdemes tudnod a fröccsről. 

 2. A fröccs magyar találmány

Két összetevőből áll: bor és szódavíz keveréke. A legenda szerint a dinamó feltalálója, Jedlik Ányos fröccsentett először szódát a borba 1842-ben, amikor barátai szüretre hívták, és ő – aki egyébként a nagyipari szikvízgyártás hazai elindítója – előkapott egy szódáspalackot. Ezt látva Vörösmarty Mihály megkérdezte tőle, hogy ez mi, mire úgy felelt: spriccer. Vörösmarty ezt az elnevezést túl németesnek ítélte, így fröccsnek nevezte el.

A bor és a szóda arányától függően a fröccsnek több mint 50 fajtáját tartják számon. A keverési arányokhoz vicces történetek és fura nevek társulnak, mint például pesti bérházakhoz kapcsolódó kifejezések (házmester, viceházmester, háziúr).

Azt, hogy mennyire elterjedt és mennyire része a kultúránknak, mi sem mutatja jobban, minthogy nem alkoholos italok elnevezésére is használjuk (pl.  almafröccs). Sőt, átvitt értelemben is. Ki ne kapott volna még egy jó kis lelki fröccsöt, amikor egyáltalán nem kívánta?

 2. Nem mindegy, milyen borból készítjük

A fröccskészítés pont olyan, mint a főzés: csak jó minőségű alapanyagból érdemes hozzákezdeni. Általános tévhit, hogy a gyengébb minőségű bort el lehet adni fröccsnek, bár ezt bőségesen gyakorolják mind a mai napig. De az igazság az, hogy a fröccs nem tüntetni el a hibákat.

Fröccs alapnak a fehér és rozé borok a legkedveltebbek, ezek között is a reduktív, friss, jó savakkal rendelkező tételek. Különösen népszerűek az illatos fajták, mint az irsai olivér, cserszegi fűszeres, királyleányka, de igazi örökzöld az olaszrizling fröccs is. Nem alkalmasak viszont fröccskészítésre sem az édes, maradékcukrot tartalmazó, sem a nagytestű, hordós vörösborok.

 3. Nem mindegy, milyen vizet használunk 

A szódavíz szén-dioxiddal dúsított víz, nem pedig ásványvíz. A szénsavas ásványvíz nem helyettesíti igazán a szikvizet, mivel az előbbi mindig rendelkezik egy sajátos ízzel (a nem ízesített vizek is). Az ásványi anyagok összetétele el tudja vinni a víz karakterét, ami utána befolyásolja a bor érzékelését is. Így, ha tehetjük, tényleg szódával kérjük a fröccsöt.

 4. Megvannak az élettani előnyei 

A meleg időben rendkívül jólesik egy hideg fröccs. Vízháztartásunknak nagyobb folyadékbevitelre van szüksége, és a fröccs a maga savanykás ízével remek szomjoltó. Ezzel együtt a melegben az alkoholt is kevésbé érezzük meg, mert ha fel van hígítva vízzel, jóval lassabban hat és könnyedebb hatása alakul ki. Azt is hozzátehetjük, hogy a buborékok segítenek étvágyat is csinálni, egy fröccshöz mindig lecsúszik valami borkorcsolya is.

 5. A fröccs sosem unalmas

Bár a hagyomány szerint szentségtörés bármit hozzáadni a szódán és a boron felül, de egyre jobban terjed a különböző ízesítések alkalmazása. Alap a szörpök használata, például kifejezetten jól megy hozzá a levendula- vagy bodzaszörp. De ennél izgalmasabb változatok is léteznek.

Kiváló limonádés fröccsöt készíthetünk citrommal és mentával. A macifröccs málnaszörp és málnapüré rozé borral, amit feldobhatunk még bazsalikommal is.

Nyitókép: Unsplash