Rekviem a drága és csodás cipőért, amit sosem bírsz felvenni…

Sokáig keresgélsz, de végre megtalálod álmaid lábbelijét. Nemcsak gyönyörű, de kényelmes is. Boldogan sétálsz fel-alá a cipőboltban, és még az sem zavar, hogy a négy pántból álló könnyű kis szandálért 30 ezer forintot hagysz a kasszánál. 

Ágyon és cipőn sosem szabad spórolni, hiszen vagy az egyikben vagy, vagy a másikban, nem igaz? Na, ugye?

Tagadás

Már az új szandálban mész haza, a 200 méter végére azonban két helyen lejön a bőr a lábadról. Sebaj, új cipő, be kell járatni, hozzá kell szoktatni a lábat. Másnap egész nap rajtad van, délutánra viszont inkább már mezítláb csinálsz mindent. Három vízhólyag, négy helyen jött fel a bőr, és éget a talpad.

De nem csüggedsz. Tartasz egy hét szünetet, amíg begyógyulnak a sebek, aztán újult erővel próbálkozol. Gyönyörű, csinos, új bőrszandál, össze kell szoktatni a lábaddal. Menni fog! Az nem lehet, hogy ne menjen ennyi pénzért.

Forrás: unsplash.com

Harag

Szép, szép, de a kerti partira nem veheted fel, ami rohadtul dühítő. Kénytelen vagy a 3 ezer forintos kínai mamaszandált választani. Amit csak azért vettél, hogy ne kelljen 800 métert mezítláb sétálnod hazáig a belváros tűzforró asztfaltján a legutóbbi próbálkozásod után. Ahogy aztán a bulin a lábfejeden húzódó, égető sebeket mustrálod, amelyeknek a ronda nagyiszandál ad méltó keretet, iszonyú dühös leszel.

Otthon van a gyönyörű, márkás, szakemberek sok évtizedes anatómiai tudása alapján tökélyre fejlesztett, 30 ezres szandálod. De nem tudod felvenni, nem, nem… Hogy rohadjon meg az is, aki ezeket a bőrcipőket a nők számára kitalálja! És azt hiszi, mi csak a taxiból be-, taxiból kiszállunk, de azt is leginkább kézen állva… És máris a gyártó cég vezérigazgatójának kasztrálása lebeg a szemed előtt.

Alkudozás

Jó, jó, hát egy egész estés partira nem lehet felvenni sajnos, ez világos. De mi lenne, ha legalább annyira belebújnál, hogy elmész az ovis évzáróra? Ott legalább százan fogják látni, és csak öt perc séta. Egy óra sincs az egész, morfondírozol. Leragasztod hát frissen vásárolt ragtapasszal a kritikus helyeket, és elindulsz. Félúton vagy, amikor érzed, hogy 200 méter ebben a lábbeliben sok lesz, máris éget és szúr mindenhol.

Miközben csigalassan bicegsz, villámgyorsan megnézed a telefonodon a legtutibb tippeket az új bőrcipő betöréséhez. Hajszárító, vastag zokni, kalapács, mélyhűtő… Igen, a négyből hármat próbáltál még csak, ez lesz hát a baj. El is határozod, hogy ha egyszer az életben hazabicegsz – te jó ég, az már 400 méter, valóságos ultramaraton! – mélyhűtőbe állítod ezt a vackot. Ha 200 métereket sétálni nem is lehet benne, de fotózáshoz, egy helyben állva azért csak jó lesz, nem igaz?! Ugye?

Depresszió

Nem, nem jó. A mélyhűtő sem segített. A lábaid sajognak, a kínai nagyi cipő annyira hervasztó, hogy önmagában véve fogamzásgátló hatása van. Rá se bírsz nézni az új cipőre. Arra gondolsz, hogy melyik jótékonysági szervezet kapja meg a holmit. És hogy az ukrán menekült mennyivel jobban örült volna 30 ezer forintnak, mint a 30 ezer forintos szandálnak. Amit nyilván ő sem tud majd hordani. Ettől aztán még szomorúbb leszel, hogy 30 ezer forintot húztál ki a rászorulók zsebéből. Borzasztó alak vagy. Kikelni sincs kedved az ágyból. Amúgy is fáj a lábad…

Elfogadás

Aztán egyszer csak eljön a nap – változó, kinek mennyi idő kell hozzá -, amikor már nem tagadod a valóságot (hülye voltál, jól bevásároltál). Nem vagy dühös sem (már úgyis mindegy, több is veszett Mohácsnál). Nem alkudozol (mert már minden trükköt kipróbáltál, és tudod, hogy egyik sem működik). Nem vagy depressziós sem – mert egy dolog lebeg a szemed előtt: lesz másik.

Ezt a történetet most szépen elengeded, aztán a nyaralás alatt a tengernél majd nézel magadnak megfelelő szandált. Logikusan nézve hosszabb a szezonjuk, biztosan nagyobb lesz a választék is. És a szíved újra megtelik hálával, szeretettel – mégis szép az élet. Csak a vízhólyagjaid és a tyúkszemeid ne fájnának annyira…

Nyitókép:unsplash.com