A barátság örök – akkor is, ha az élet elsodor!
Van, amikor a gyerekkori, kamaszkori és fiatal felnőttkori barátságok nem azért érnek véget, mert mélyen csalódtunk a másikban, hanem mert egyszerűen másféle sodort bennünket az élet.
Ilyenkor aztán akárhányszor látom a világ másik végén élő barátomat, a szeretet érzése hullámzik végig rajtam. Olyan jó lenne, ha tudnád te, aki messze vagy már, de egykor minden titkom tudója voltál, hogy…
… még mindig követlek, jó tudni, mi van veled.
Lehet, hogy már nem vagyok a mindennapi életed része, de attól még érdekel, mi van veled. A közösségi médiában követlek, örülök a sikereidnek és támogatlak a lájkokkal, a kommentekkel. Jó látni, amikor szép helyen jártál, nagyot buliztál, boldog vagy, sikert értél el. Már nem beszélünk napi szinten, évek óta nem találkoztunk, de máig büszke vagyok rá, hogy ismerhetlek, és még mindig a legjobbat akarom neked.
…. eszembe jutnak a közös élményeink.
Képzeld el, hogy még mindig megvannak a régi közös képeink, naplóink, a levelezésünk. A sok csacska titok, amiket elárultunk egymásnak. Van, hogy eszembe jutnak a közös kalandjaink, a rengeteg vicces, néha ciki sztori, amit együtt éltünk át. És persze az, hogy mennyit sírtunk és nevettünk együtt. Ezek az érzések nem múltak el nyomtalanul.
…. ne haragudj, hogy ilyen béna kapcsolattartó vagyok!
Igen, időről időre megígérjük egymásnak, hogy dumálunk egy nagyot a modern technika vívmányainak köszönhetően, ha már találkozni nem tudunk. És néha beszélünk is, ami mindig olyan természetes és magától értetődő, mintha még mindig gyerekek, kamaszok, egyetemisták volnánk. De már nem könnyű felvenni a fonalat. Nehéz, mert már nem együtt éljük meg a hétköznapokat, már nincsenek közös szereplői az életünknek, nagyon más az életszakasz, amiben vagyunk. És igen, igen, egymás számát tárcsázzuk, ha baj van. De talán nem is kell bocsánatot kérnem, mert ez így van rendjén. De tudod, ha…
… az éjszaka közepén felhívnál, felvenném a telefont.
Tudom, hogy már nem engem fogsz hívni, ha bajban vagy, ha kisírnád magad, ha nem tudsz aludni. Már sok ország, egy óceán és pár időzóna választ el minket egymástól. Ma már azt hívod, aki ott van veled, ezekben a mindennapokban. De tudod, ha megcsörgetnél, örülnék neked, és ugyanúgy folytatnánk a beszélgetést, ahol a legutóbb abbahagytuk. Most talán te is szabadkozol magad előtt, hogy igen, te is rémes kapcsolattartó vagy.
… minden titkod biztonságban van nálam.
Annyi mindent tudunk egymásról, és annyi minden van, amit más nem tud. A legtöbb ilyen dolognak ma már egyáltalán nincs jelentősége.
De azért tudd, hogy az a törékeny, sebezhető, bizonytalan éned, aki meztelen volt előttem, örökké a védelmemet élvezi. Vigyázok rá, még ha ma már mások is a titkaid.
… jöhetett más utánad, de téged senki sem pótol.
Minden barátság egyedi, a többihez nem fogható. Minden barát mást ad, minden baráttal más a dinamika, amit megosztunk egymással. Igen, lettek más legjobb barátaim az évek során, de ettől még a te helyed a szívemben örök, és senki más által be nem tölthető. Minden barátom másért volt fontos, és mindegyikükre szeretettel gondolok attól még, hogy messzire sodort bennünket egymástól az élet.
Amikor találkozunk – néhány évente egyszer – mindig átélünk valami különlegeset együtt, ami egyszerre építkezik a múltból és teremt új világokat. Köszönöm neked, hogy a legjobb barátom voltál annyi éven át, és ma is szeretettel gondolok rád.
Nyitókép: Unsplash