„Arról írjunk, amit valaki fél nyomtatásban látni!” /George Orwell/

Duplagondol, újbeszél, gondolatbűn, Nagy Testvér – szinte egy emberként vágjuk rá, hogy 1984. Ma már lehetetlen úgy beszélni propagandáról, megfigyelésről vagy autoriter hatalomról, hogy ne említenénk meg George Orwell regényét. Népszerűsége töretlen, a világ minden táján olvassák, és azon tűnődnek: vajon honnan tudta?

Orwell nem tudta, csak figyelmeztetett. Intése azonban csapdába ejtett visszhang, folyamatosan halljuk, hiszen a történelmi párhuzamok ma is félelmetesek. Gyerekként olvastam először, és noha a mélyrétegeket akkor még nem értettem, a nyomasztó hangulatra emlékszem. Sok évvel később emeltem le újra a polcról. Villámgyorsan ledaráltam, a hatása azóta is fogva tart, ahogyan millió más olvasót is. Szűkölve olvassuk a valósághoz, az igazsághoz való ragaszkodásáról szóló kísérletét egy férfinak, aki megpróbál észnél maradni egy totalitáriánus államban. A központi tortúrával, a végtelen propagandával szemben azonban nincs menekvés. Kevés könyv rázta meg ennyire a világot. Nem csupán írók generációinak nyújtott inspirációt, de létrehozta az orwelli univerzumot, amiben tulajdonképpen mindannyian élünk kisebb-nagyobb megszorításokkal.

A fájdalmasan rövid életű Orwell pályáját tekintve szinte kínálta magát a könyv témája. Egész karrierje, világnézete a valóságért, igazságért folytatott állandó küzdelem. Hogy miért jó tőle olvasni? Napjaink Európáját két világháború formálta, továbbá a harc a fasizmus, kommunizmus, kapitalizmus és gyarmattalanítás között. Az író első kézből látta a kontinenst formáló eseményeket, rendkívüli megfigyelő technikája révén pedig mi is átéljük a borzalmakat. Másik világsikere az Állatfarm, e szenzációs allegória, amelynek minden lapja egyszerre szórakoztató és megdöbbentő.

Kevesen préseltek annyi tapasztalatot életükbe, mint az Eric Arthur Blair néven született író. Dolgozott könyvesboltban és Burmában a birodalmi rendőrségnél, de írt például a BBC-nek a második világháború alatt. Volt irodalmi szerkesztő, Párizsban mosogatott, Angliában pedig komlót is szedett. Utóbbi munkákat főleg kutatási céllal vállalta, hogy megírja élményeit, és egyszer azt is elérte, hogy letartóztassák részeg randalírozásért. Így bekerült a börtönbe, és az itt megismert csavargók és piti bűnözők lettek majdani történeteinek szereplői.

Forrás: Wikipedia

Saját bőrén tapasztalta meg a gyarmatosítás bűneit és mocskát az Indiában született Orwell, aki dzsentri származása révén már gyerekként bepillanthatott az elszegényedő, ám sznob társadalmi osztályok törékeny kulisszái mögé. Noha az angol iskolában kitűnt intelligenciájával, 1922-ben úgy döntött, hogy beáll a burmai rendőrök közé. Ahogy egyre többször látta, hogy a helyieknek mennyire elegük van a rajtuk uralkodó angolokból, úgy szégyellte magát egyre jobban gyarmati szerepe miatt. Megundorodva a rendszertől, visszavonult, és mintegy vezeklésként az osztályharcok miatt belevetette magát a szegények, számkivetettek életébe. Elfordult a burzsoá életmódtól és addigi politikai nézeteitől.

A brit imperialista rendszer egyik pillérjéből irodalmi és politikai lázadó lett.

Az igazságot folyton szem előtt tartó Orwell drámai tapasztalatokat szerzett a spanyol polgárháború idején is. 33 évesen önként csatlakozott a köztársaságpártiakhoz, hogy a fasizmus ellen harcoljon. Nyakon lőtték, alig élte túl, ám még jobban megrázta, hogy saját szemével látta: milyen destruktív hatása van a háborús propagandának a valóságra. A brit lapokat olvasva megdöbbenve tapasztalta, hogyan kontrollálják a szabad beszédet. Hatalmas csatákról számoltak be több hasábon ott, ahol nem is volt harc, ahol pedig számos ember meghalt, azokról mélyen hallgattak. A hősökből árulók lettek, és fordítva.

Annyira meggyűlölte a szélsőséges rendszereket, hogy tolla mellett állampolgári öntudata is fellázadt. Nagy-Britanniában saját listát készített az általa gyanúsnak tartott kommunista művészekről, például Charlie Chaplinről.

Az orwelli jelző ma aktuálisabb, mint valaha, hiába vitte el megalkotóját a tbc annyira korán. Orwell világlátása, igazságkeresése ma is sokaknak inspiráció az írói és a média világban is. Szavai mit sem koptak az idők során: az újságírás lényege azt megírni, amit nem akar valaki nyomtatásban látni. Minden más csupán propaganda.

Nyitókép: Unsplash