Ne fogd az anyaságra, ha elhanyagolod magad nőként!
Egyik családi strandolásunk alkalmával érdekes beszélgetésre lettem figyelmes. Egy erősen elhízott nő és egy vékonyabb pasi beszélgettek – egy pár voltak. A nő olyan harmincas évei közepén lehetett, bikiniben ült és várta a lángosát, a srác mellette. Tipikus strandolók.
Esküszöm, nem akartam fülelni, de a szavaik hallatán egy idő után szinte szomjaztam arra, hogy beszóljak a nőnek. Felháborított, ahogyan a szülés utáni időszakról vélekedett. Ahogy a pasi – aki mellesleg egészen jól tartotta magát – végignézett két jótestű anyukán, a párja rögtön beszólt neki: „Mit nézed őket? Neked itt vagyok én. Nekünk is van gyerekünk, szültem már hármat, több úgysem lesz, de én sem fogok ilyenre lefogyni, mint ezek.”
A pasi, mintha már hallotta volna többször ezt a fajta megjegyzést, lesütötte a szemeit, és csalódottan elkezdett enni.
– Nem, most komolyan. Miért kellene minden áron lefogynom? – kérdezte a nő. – Itt vagyunk egymásnak, te így is szeretsz engem. Persze, hogy három kölök után már nem olyan vagyok, mint régen. Mit vársz? Hogy olyan legyek, mint az a két anyuka? Na, hát olyan tuti nem leszek sose. Az ember teste megváltozik szülés után, több után meg főleg. Nem kell, hogy olyan legyek, mint fénykoromban, kívánsz így is, nem?
Hát, ez volt az a kérdés, amire szegény férfi nem tudott mit felelni. Hogy mit érezhetett, azt nem tudom, de valahogy minden az arcára volt írva. Szerintem nem vágyott ő totál vékony, tini testű feleségre. De azért szerintem azt szerette volna, hogy a párja több gyerek után is legalább törekedjen arra, hogy megközelítse a terhessége előtti kondícióját.
Sokan úgy gondolják, már szültek egyszer, kétszer, többször, és mivel megvan a férj/pasi, gyerekek, igazából teljesen mindegy minden. Lehet ezerrel hízni és elhagyni magunkat. Hát nem! A terhesség egy állapot, egy múló állapot, amely után az ember vissza kell, hogy találjon eredeti önmagához. Igenis erőt kell venni magunkon, és oda kell figyelni az étkezésünkre, a mozgásunkra, az egészségünkre, önmagunkra.
Hogy a nőiességünk, és nem utolsósorban a párkapcsolatunk ugyanolyan (vagy hasonló) maradjon, mint a gyerek előtt. Hogy a másik ugyanúgy akarjon bennünket, mint korábban. A legfontosabb pedig, hogy saját magunkat is ugyanúgy szeressük és szépnek lássuk, mint azelőtt. Tudom, rohadt nehéz visszaállni. Az is igaz, hogy nem mindenki hagyja el magát szülés után.
Rengeteg nő küzd az eredeti alakja visszanyeréséért.
És mindent megtesznek azért, hogy anyaként és nőként ugyanúgy helytálljanak otthon, mint gyermektelenként, azelőtt. Nem értem, miért egyértelmű egyes nőknek, hogy a szülés elhízást és tarthatatlan egészségi állapotot kell eredményezzen életük végéig. Beletemetkeznek a hétköznapi feladatokba, és talán észre sem veszik, hogy elhagyják magukat.
Aztán egy idő után, amikor belenéznek a tükörbe, már azt se tudják, kicsodák igazából. És hogy hová tűnt az előző énjük, akibe a párjuk beleszeretett. Attól, hogy anyák leszünk, a testünk átalakul ugyan, de nem kell lehúznunk a rolót örökre. Fontos törekednünk rá, hogy – ha a nap nem is minden percében, de többségében – igényesek, szépek és szexik legyünk. Leginkább önmagunkért.
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂