Erős nőként hátrányban vagy – a férfiak a könnyű prédára hajtanak?

2022-07-02 Kucsera Lilla Szerintünk

Mióta tizenvalahány évesen belevetettem magam az éjszakai életbe és elkezdtem intenzív társasági életet élni, egyetlen alkalomra sem emlékszem, amikor pasi odajött volna hozzám leszólítani vagy meghívni egy italra.

Egyszóval semmilyen kocsmázás/buli alkalmával nem próbáltak meg felcsípni. Pedig kifejezetten csinos kis pipi voltam akkoriban a platinaszőke fürtjeimmel, nőies formáimmal. Ártatlan tekintettel lestem a külvilágra egyenes frufrum mögül, de a kislányos bájt hirtelen megtörte az orrkarika, ami 16 éves koromtól egészen 24 éves koromig fityegett az orrcimpámon.

Így valahogy az összkép egy lázadó rock díva látszatát kelthette. Kifejezetten szerettem a dögös bőrrucikat, legyen az miniszoknya vagy dzseki, a szegecselt karkötőket. És akkortájt odavoltam a cicaszemekért is, így mindig tust használtam a sminkhez. Szóval adott egy huszonéves szőke muci, aki mindig a társaság középpontja akart lenni.

Akkor voltam igazán elememben, ha pörögtem-forogtam és jó hangosan csiripeltem. És mégsem jött oda hozzám soha egyetlen fickó sem elkérni a telefonszámom, meghívni egy italra. Vagy csak szimplán megkérdezni a bárpultnál, hogy helló, miújság. Bevallom, ez hosszú évekig zavart, és nem értettem az okát. Egy fiú haverom aztán egyszer annyit mondott, hogy „Lilla, neked fa@zriasztó van a homlokodon.”

De megindokolni már nem tudta, hogy miért érzi így. Elszomorodtam, mert akárhányszor megtetszett nekem egy srác és szerettem volna megismerni, én hívtam el mindig randizni és én szólítottam le. Így a kezdeményezés művészetét elég korán elsajátítottam. De miért nem jött oda hozzám senki egyetlen egy buliban sem?

FORRÁS: UNSPLASH

Még akkor sem, amikor egy magányosabb időszakomban teljesen egyedül jártam az éjszakát és a bárpultnál ácsorogva egy fröccsel a kezemben bambi szemekkel pásztáztam a felhozatalt. Semmi. Mintha egy két méter széles buborék lett volna körülöttem, ami valójában egy láthatatlan drótkerítés, amibe áramot vezettek.

Aztán később már szórakozásból mutattam a cimboráknak egy-egy alkoholmámoros pénteki kiruccanáskor, hogy nézzétek, itt vagyok teljesen „kikerázva”, és figyeljétek meg, hogy senki nem fog leszólítani. Így is lett, pedig nem a megjelenésemmel és nem is az elfogyasztott alkoholmennyiséggel volt gond. Elég sok fogadást nyertem akkoriban.

Aztán, ahogy teltek az évek, azt hiszem, kezdtem kapiskálni, hogy a megfejtés talán a kisugárzásban lehet.

De ebben azóta sem vagyok teljesen biztos. Mindig is egy magabiztos, intenzív és hangos ember voltam, akinek valahogy jó a közelében lenni. De azért nem túl közel, mert megéget a tüze. És akkor felteszem a kérdést: a határozott és humoros nők ijesztőek? Aki tudja, hogy mit akar, mikor és hogyan, az félelmetes?

Legalább sosem kellett amiatt aggódnom, hogy valami idegesítő, erőszakos fazon rám akaszkodik, akit nem tudok lerázni. Egy idő után a barátnőim is felismerték, hogy rendkívül jó testőrnek bizonyulok a táncmulatságokban. Bár elszomorított és akár még depresszióba is süllyedhettem volna, hogy nem kellek senkinek, annyi önbizalmam mindig volt, hogy felszínen tartson.

Utólag kiderült, hogy egyébként több férfinak is a secret crush-a voltam, csak sosem mertek odajönni hozzám. Hogy mi a kis történetem tanulsága? Talán az, hogy az erős nőket nehezebb behálózni, ezért sokan inkább meg sem próbálják és a könnyű prédára hajtanak. De ha te is hasonló cipőben jársz, ne keseredj el, így is meg fog találni a szerelem. Csak lehet, hogy neked kell megtenned hozzá az első lépést.

Nyitókép: Unsplash