A mai fiatalok mentális egészsége gyengébb

Rögtön az elején mindenki megnyugodhat: a mai fiatalok egyáltalán nem mások, mint az előző két-három generáció fiataljai voltak.

A motivációk, hajtóerők megegyeznek, az eltérő társadalmi, gazdasági és szociokulturális kontextusnak köszönhetően azonban néhány meghatározó dologban valóban eltérnek a régebbi idők ifjúságától – állítja a tudomány. Jean Twenge pszichológus évek óta ezt a témát kutatja, több tízezer tinédzser bevonásával.

A szakember 1995 és 2012 között született generációt vizsgálja, akiket iGen-nek hív, hiszen ők már nagy számban iPhone-nal a kezükben nőttek fel. Nem kevesebb, mint 11 millió tinédzser adatait és válaszadását hasonlította össze az 1960-as évek kezdete óta. A boomerek, az X és az Y generáció tagjai ugyanazokat  a kérdéseket ugyanannyi idősen kapták meg, mint a „mai fiatalok”, és Twenge ez alapján vont konklúziót.

A mai fiatalok mentális egészsége gyengébb az új média miatt

Ez a generáció nem emlékszik az internet előtti időkre. Napi 5-6 órát töltenek online kommunikációval: csetelnek, kommentelnek, live-olnak, videókat osztanak meg, játszanak, vagy egyszerűen csak görgetik a falat a közösségi médiában. A kutatások elárulják: ha napi két óránál többet töltünk mindezzel, máris kimutathatóan nagyobb esélyünk van a mentális betegségekre.

Az iGen-fiatalok ezért aztán magányosabbak, kevésbé tudnak élőben kapcsolódni a kortársaikhoz, rosszabbul és kevesebbet alszanak, több közöttük az olyan, aki szorongással vagy depresszióval küzd. Világszerte emelkedik a tinik körében a mentális betegségek száma, 2012 óta pedig a különbség drasztikus.

Twenge ezt ahhoz köti, hogy az internetpenetráció akkor érte el azt a szintet a fejlett világban, hogy a legszegényebbek is hozzáfértek a szélessávú internethez. Kiderült az is, hogy azok, akik le tudják tenni az okoseszközüket és a természetben töltik az időt, sokkal jobban érzi magukat a bőrükben.

A mai fiatalok lassabban nőnek fel

Az iGen-fiatalok nagyobb valószínűséggel és szívesebben töltik az időt a szüleikkel, mint a korábbi generáció tagjai. Később érnek szexuálisan, később költöznek külön a szüleiktől, később szereznek jogosítványt, később vállalnak először munkát. Mindez egy szociológiában ismert alapfogalomhoz, az élettörténet-elmélethez köthető, ami azt vizsgálja, hogy az evolúció hogyan képzi a különböző organizmusokat a reprodukciós siker elérésére.

E szerint az ellenséges, versengő, fenyegetésekkel teli környezetben a tinédzserek gyorsan felnőnek és önállósodnak: elköltöznek a szülőktől, dolgozni kezdenek, családot alapítanak. Ezzel szemben a nyugodt, kiegyensúlyozott, biztonságos és kiszámítható társadalmi kontextusban növekvő fiatalok később repülnek ki a családi fészekből és állnak a maguk lábára. Ez utóbbi jelenséget „lassú élet-stratégiának” nevezik, és az 1995-2012 között születettekre bizony ez az, ami dominál.

Felmerül persze a kérdés, hogy mi lesz vajon a helyzet az iGen utáni generációval: ők már a covid két éve alatt kezdték a szocializációt, bölcsődés és óvodás éveik bezártsággal indultak. Belefutottak az Európa közepén dúló háborúba, a brutális inflációba és az eddiginál nagyobb gazdasági világválságba, miközben a klímaváltozás miatti összeomlás is őket sújtja a leginkább. Vajon ők inkább a gyors élet-stratégiát választják majd? Tíz-tizenöt év múlva kiderül.

A mai fiatalok jobban törődnek másokkal. 

Végre egy jó hír: a ma élő négy generáció közül az iGen tagjai azok, akik a leginkább elfogadóak embertársaikkal szemben. Számukra a sokféleség érték, kevesebb előítélet dolgozik bennük a más bőrszínű, vallású, politikai beállítottságú és szexuális orientációjú stb. emberekkel szemben. Az előző generációk ennél sokkal „konzervatívabbak” voltak a maguk idejében, ami talán annak is betudható, hogy nem volt jelen életükben az internet, hogy közelebb hozza a másságot és ezáltal kevésbé fenyegetővé tegye azt.

Akárhogy is, a mai fiatalok sokkal érzékenyebbek a társadalmi egyenlőtlenségekre, a bérkülönbségekre, a hátrányos helyzetű csoportok panaszaira, és hajlandóak is segíteni azokon, akik kevésbé szerencsés helyzetben vannak, mint ők maguk. Adományoznak, önkéntes munkát vállalnak, szívesen segítenek, fontos számukra a nagyobb, globális szintű összefogás.

Twenge szerint ez akár abból is fakadhat, hogy a szűk értelemben vett közösségünkhöz viszont nehezebben kapcsolódnak a túl sok képernyő előtt töltött idő miatt, belső igényük viszont nekik is van a kapcsolódásra, együttműködésre. Persze, lehet ez valamiféle evolúciós szükségszerűség is, hiszen ők és az utánuk következők lesznek azok, akik majd megoldásokat találnak a klímaválság, a járvány cunami és a háborúk miatt összeomló világgazdaság kihívásaira is – muszáj hát észrevenniük a problémákat és összefogniuk az emberiség túlélése érdekében.

Nyitókép: Unsplash