A lányom nem kell, a fiamat akarom – mondta egy apuka váláskor…
Egyik barátnőm testvére válik a párjától 15 év házasság után. A probléma ott kezdődik, hogy van két gyerekük – egy kislány és egy kisfiú -, és apuka a továbbiakban nem hajlandó tartani a kapcsolatot a kislánnyal.
Viszont a fiával annál inkább, sőt, őt végérvényesen magához akarja venni. Felmerült bennem a kérdés: milyen apa az olyan, aki egy válás során a két gyermeke közül az egyiket nem szeretné? Korábban nem ütközött ki ilyen gond a házasság során? Mert nyilván, ha most nem akarja a kislányt, korábban sem lehetett a szíve csücske.
A barátnőm arra a kérdésre, hogy miért csak az egyik gyereket szeretné az apa, azt mondta, állítólag nem találja a kislányával a közös hangot, mert ő még csak 4 éves. És a 13 éves fia amúgy is közelebb áll hozzá „stílusban”. Szuper, akkor azért, mert a picivel többet kell foglalkozni, már nem kell az apának? Azon is elkezdtem filózni, hogy vajon mit jelent az, hogy stílusban közelebb áll hozzá a fiú.
Persze, hogy az azonos nem képviselői hasonlítanak pár dologban, ez eddig oké, de ezenkívül vajon még mi lehet? Ezek nyilván csak külsőségek. Egy lány nem állhat ugyanolyan közel az apjához, mint egy fiú? Akárhogy is agyaltam a témán, nem tudtam megfejteni apuka észjárását. Engem, mint nőt, kifejezetten nehezen érintett ez a téma, és talán kicsit magamra is vettem.
Kisgyerekként én nagyon sok marhaságban benne voltam, és rengeteget hülyéskedtem apukámmal. Nem mondanám, hogy fiúsnak lettem nevelve, de játszottam én is olyanokat, mint egy fiú. Már kicsiként lőttem légpuskával üres csigaházakra a kertben. Igaz, egyke vagyok, nincs testvérem, de mennyire rossz lett volna, ha anyukám közölte volna velem, hogy „Kicsikém, apa csak Pistikét szeretné a válás után, téged nem akar látni.”
FORRÁS: UNSPLASH
A válás amúgy is szétszedi a családot, és ilyen-olyan formában sérülni fog mindenki, a levét pedig általában a gyerekek isszák meg. Az, hogy egy gyermek hogyan éli meg a szülei válását, sok mindentől függ. Az életkora is meghatározó, és az, hogy milyen a viszonya a szüleivel. Egy jó szülő, aki úgy dönt, valamiért felbontja a házastársi köteléket a másikkal, megpróbálja valahogy ellensúlyozni hiányát a gyerekeinél.
Nemhogy még válogat közöttük. Ez nem kívánságműsor. Itt nincs választási opciója az embernek, vagy inkább úgy fogalmaznék, nem szabadna, hogy legyen. Mert a legtöbb szülő küzd a válás során a gyerekeiért, nem pedig eltaszítja őket magától. Ha felnő a kislány, majd kelleni fog az apjának, mert kevesebb baj lesz vele?
Szokták mondani, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.
Most, hogy kétgyerekes anyuka vagyok, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy aki ezt kitalálta, annak nem volt még gyereke. Ugyanis minden életkornak megvannak a maga szépségei és nehézségei egyaránt. Mindig fogunk könnyebb és nehezebb pontokat találni az egyes gyermeki korszakokban. A világ pedig azért ilyen szép, mert fiúk és lányok közösen alkotják.
Nyitókép: Unsplash
