Tényleg „vígözvegy” Berki Mazsi, vagy így is lehet gyászolni?
Valóságos közfelháborodást keltett a tény, hogy Berki Mazsi – alig néhány hónappal férje tragikus halála után – elvállalta egy táncos műsornak az egyik főszerepét. Persze a műsorkészítők sem vele terveztek eredetileg, csak épp elődje szülési szabadságot jelentett, így ő lett a cserejátékos.
Sokak szerint már az is „ízléstelen”, hogy meghívták egy „vidám tinci-tánci műsorba” a gyászoló asszonyt. Annyit szögezzünk le, hogy Mazsi valóban nem a megszokott módját választja a gyásznak: nem tűnik el és húzódik vissza hónapokra, hogy feldolgozza a történteket. Van azonban néhány fontos tényező, ami – ha nem is mindenki szerint mentség, de – mindenképpen árnyalja a képet. És már csak azért is érdemes néhány szót ejtenünk ezekről, mert mindez túlmutat a Berki-család tragikus esetén.
A kisgyerekes anyáknál a gyász gyakran késleltetett.
Több kutatás is igazolja, hogy a kisgyerekes nőknél a gyászfolyamat gyakran a poszttraumás stressz tüneteit mutatja. Egyszerűen kénytelen megőrizni a hidegvérét, hogy el tudja látni a gyereket és érzelmi biztonságot is nyújtson számára, ezért sokszor csak hónapokkal vagy évekkel a történtek után omlik össze. Ennek a jelenségnek tudható be az is, hogy válás után a férfiak többnyire hamarabb továbblépnek, míg a nőknek – akiknél a gyerek maradt – sokszor évekig nincs új társuk.
A válás gyászfolyamatát ők csak jóval később tudják végigélni és lezárni, mivel állandóan jelen kell lenniük közben a kisgyerek életében. Amikor a 24 órádból 20-at azzal töltesz, hogy az 1 éven aluli gyerekedet életben tartsd, a gyászmunka bizony elhúzódik. Legyen szó halálesetről vagy „csak” egy válásról, annak minden fájdalmával együtt.
A megszokott környezetből való kilépés segíthet!
Vannak, akik gyászmunka idején is ragaszkodnak a megszokott közegükhöz, abból merítenek erőt, és örömmel veszik igénybe rokonaik, barátaik segítségét. Mazsinál ez láthatóan kevésbé domináns szempont. Hiszen egyrészt anyósával ellenséges a viszony, másrészt néhai férjével elég megosztó személyiségek voltak ahhoz, hogy napi szinten érje őket atrocitás. (Elég megnézni a kommenteket az oldalán.)
Egy ilyen helyzetben még inkább valószínű, hogy ő azok közé tartozik, akiknek a lelki békéjét épp a megszokott közegből való kilépés segíti elő. Így nem botlik minden percben sajgó emlékekbe, és nem szembesül vadidegenek lehúzó véleményével sem, még a bulvársajtó is békén hagyja. És hát lássuk be: sokan, ha tehetnénk, maguk is a tenger gyógyító erejéhez közel végeznénk el a gyászmunkát, a tragédia helyszínétől távol. Mazsi megtehette – miért is ne tette volna hát meg? Azért, mert az átlagos magyarnak erre nincs lehetősége, ő csak a számukra leginkább segítő alternatívát választotta.
Sokan temetkeznek a munkába gyász idején
Az emberek egy része a gyász idején vallásos lesz, más elhagyja megszokott gyülekezetét. Van, aki sokat hízik vagy fogy, és akad, aki a munkába – netán más függőségbe, például italozásba – veti magát. Esetleg épp ellenkezőleg: képtelen dolgozni.
Mazsi a jelek szerint az a típus, aki munkába veti magát. Aki dolgozott már kereskedelmi tévé főműsoridős szuperprodukciója mögött – én igen -, az tudja, hogy ezek a műsorok nem a szórakozásról, hanem napi 12-16 óra munkáról szólnak két-három hónapon át.
Persze az is igaz, hogy sok pénzt kap érte. Erre azonban szüksége is lesz, hiszen Berki Krisztián inkább volt ügyes influenszer, mint zseniális üzletember, és kislányukat az özvegynek most egyedül kell eltartania. Akárhogy is nézzük, még mindig jobb, ha egy gyászoló ember a munkába menekül, mintha az italt vagy a drogokat választaná…
Berki Mazsi életébe természetesen nem látunk bele. Nem tudjuk, hogyan gyászol, hol tart a gyászmunkában – ezt pusztán a nyilvános jelenlétéből képtelenség is volna megállapítani. Lehetséges, hogy a fenti megküzdési stratégiák segítették őt, de nem kizárt az sem, hogy egy összeomlás még hátra van.
Akárhogy is, azzal, hogy ítélkezünk felette, figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy mindenki másképp gyászol. Senkinek sem mondhatjuk meg, hogyan élje meg ezt a minden szempontból – érzelmileg és anyagilag is – nehéz időszakot. A legjobb, ha a hozzánk közel álló embert, aki épp gyászmunkát végez, nyíltan megkérdezzük: neked mire van szükséged? Lehet, hogy épp arra, hogy kilépjen a megszokott közegből vagy új kihívásokat találjon a munkájában – épp, mint Berki Mazsinak.
Nyitókép: Unsplash