Gorbacsov felesége megmutatta, milyen egy szovjet first lady!

„Nem tudtam mit tenni, annyira szörnyűek voltak az utolsó napok. Mit tudtam volna még tenni vagy nem tenni az életben, hogy elkerüljem ezt a sorscsapást?” – Így írt később memoárjában Mihail Gorbacsov a felesége halála előtti napokról. Ki volt Raisza Gorbacsov, az első és utolsó szovjet first lady?

1987-ben a Pravda címlapján egy nő fotóját közölték. Noha a szovjet munkásnők akkor már 70 éve kivívták a választójogot, szokatlan eseménynek számított a női címlap. Aki ráadásul nem tudós volt, író vagy űrhajós, és nem is egy prominens tisztviselő, csupán Gorbacsov felesége. Aki nem azért volt híres, amit elért, hanem mert a birodalom vezetőjéhez ment hozzá.

A történelemkönyvek a hidegháború utolsó fejezetét írták, és amíg férje a Moszkva és Washington között 50 éve tartó konfrontációt próbálta megszüntetni, Raisza váratlanul nagy segítségnek bizonyult.

Mialatt Gorbacsov az amerikai elnökökkel csatázott, addig felesége iskolákat, gyermekkórházakat látogatott és a többi feleséggel vásárolt. Miközben férje észérvekkel próbálta meggyőzni a Nyugatot arról, hogy a Szovjetunió őszintén akarja a változást, Raisza jó természetével nyerte meg sorra a nyugati szíveket.

Aligha túlzás azt állítani, hogy a Gorbacsov házaspár megváltoztatta Oroszország történelmét és a nyugati világban betöltött szerepét. A Szovjetunió vezetőjeként Gorbacsov kinyitotta a birodalom ablakait, a glasznoszty és a peresztrojka bevezetésével megpróbálta beengedni országába a szabadságot, a reményt. Inspirálni akarta az oroszokat, hogy vessék le magukról a szovjet uniformizáltságot és legyenek önálló egyének, akik szabadon, saját választásaik szerint élnek.

Raisza pedig a szovjet nőképet alakította át drasztikusan intellektusával, szépségével, ízlésével és társadalmi elkötelezettségével. Amíg nem tűnt fel a színen, a szovjet vezetők feleségeiről általában egy slampos matróna képe ugrott be a többségnek, aki a nyilvánosságtól elvonultan családjának szenteli az életét.

Az elegáns, magabiztos és tanult Raisza azonban nem csupán kiváló stílusérzékét demonstrálta nyilvánosan, hanem azt is, hogy férje egy másik politikusi generációt képvisel. Ő pedig nagyon büszke, hogy társa lehet hatalmas missziójában. Vele tartott utazásai során is, és közben egyre jobban megváltoztatta férje imidzsét a Nyugaton.

Gorbacsov feleségeként Raiszának is járt a sofőrös autó, ingyen lakás, vidéki dácsa vagy a nyugati termékekhez való hozzáférés. De a teázós pletykadélutánok végtelenül untatták, és nem akart a háttérben maradni. Lekvárfőzés helyett munkáscsaládokat, egészségügyi intézményeket látogatott, és találkozott a csernobili áldozatokkal is. Úgy parolázott az egyházi főméltóságokkal, mintha Nyugaton lett volna.

Mintakép híján tapasztalatlan volt abban, hogy milyen is egy first lady, első külföldi útján maguk a szovjet diplomaták se tudták, hogyan kezeljék. Gyakran voltak rögtönzött megjegyzései, de amíg otthon sokakat irritált rókabundája és szabott kosztümjei, addig a nyugati sajtó rajongott érte.

A szovjet eseményeken üde színfolt volt az öregedő férfiak és szürke zakók között. Ahol férje nem tudott megjelenni, ott Raisza képviselte a politikust. Gorbacsov pedig nem csinált titkot belőle, hogy nem is akarja otthon hagyni imádott feleségét.

Noha kapcsolatuk nem indult zökkenőmentesen. 

A moszkvai egyetemen találkoztak, ahol Gorbacsov jogot, Raisza pedig filozófiát és szociológiát hallgatott. Amíg a férfi úgy érezte, a végzetével találkozott, a nő közömbösen szemlélte az udvarlási próbálkozásokat. Gorbacsov kitartó erőfeszítéseit 1953-ban esküvővel koronázta meg. Sztavropolba költöztek, ahol Raisza filozófiát tanított az egyetemen, férje pedig elindult a kommunista párt ranglétráján.

Saját neveltetése, kulák családi háttere miatt az asszony tökéletes betekintést kapott a férjét érő kihívásokról a sztálini idők alatt. Szociológiából doktorált, szakdolgozata a kollektív gazdaságokban dolgozó földművesekről maga volt a valóság.

Egymás iránti szerelmük mit sem kopott az évek alatt, sem a négy fal között, sem a nyilvánosság előtt. Akkor is naponta többször beszéltek telefonon, amikor Gorbacsov épp a Központi Bizottság tagjait győzködte a gazdasági reformokról. Legnagyobb traumájuk 1991 nyarán érte őket, amikor keményvonalasok meg akarták puccsolni Gorbacsovot.

Három napig tartották fogva a házaspárt krími rezidenciájukon.

Miután kiszabadultak, Raisza sztrókot kapott. Ekkor kezdődtek az egészségügyi gondok, végül leukémiában halt meg 8 év múlva. Gorbacsov még 20 évvel később is arról beszélt, hogy felesége olyan volt, mint egy hercegnő, akivel egész életükben kézen fogva sétált.

A külföld imádta Raiszát, mert emberarcúvá tette a Szovjetuniót, otthon pedig gyűlölték, mert kijött a konyhából, hogy a férjét támogassa minden szinten. Akárhogyan is, mindig úgy fognak rá emlékezni, mint annak a párnak az egyik tagja, amelyik történelmet írt.

 

Nyitókép: Wikipedia