Eszti ismét a szokásos panaszáradattal kezdte. Az akkori pasija nem volt épp a megbízhatóság szobra. A sztori a szokásos volt: a srác kimaradt éjszakára, ő pedig képtelen volt elérni.

– …szóval ma este bünti lesz! – zárta végül le dacos hangon a monológját.

Ismertem már annyira, hogy tudjam, ez mit jelent. Az a fajta nő, aki egyetlen fegyvert ismert, ha a pasija tudtára akarta adni, mennyire dühös rá: a sz3xmegvonást.

Úgy tűnik, már nem a mozi merít a valóságból, hanem épp fordítva.

Fogalmam sincs, ez mennyire általános jelenség, de sokkal inkább az a kérdés foglalkoztat, hogy mi értelme van. Tegyük fel, hogy ez a sajátos kondicionálás hatásos. Ebben az esetben nagyjából egy olyan férfi képe rajzolódik ki előttem, akinek négy alapszükséglete van: evés, ivás, alvás, sz*x Ha pedig a tudtára akarom hozni, hogy megbántott, az egyiket megvonom tőle… Értelmesen leülni, beszélgetni, megvitatni a konfliktusokat? Ugyan, felejtsd el!

A másik eset, hogy a csajszinak ugyanúgy megjön a kedve a dologhoz, de durcásan felhúzza az orrát és eljátssza, mennyire hidegen hagyja a párja közeledése. Ezzel nemcsak, hogy egy idomításra szoruló kutya szintjére alacsonyítod a pasidat, de észre sem veszed, hogy közben úgy cirkuszolsz, mint egy óvodás.

Persze, értem, miről van szó: valaki, akit szeretsz, valóban fájdalmat okozott.

Csalódott vagy, átverve érzed magad, vagy épp olyan számodra ez az egész, mintha nem is lennél annyira fontos a számára, mint hitted. Nyilván, ennél több kell ahhoz, hogy érzelmileg végleg elhidegülj tőle. De a testiség is kényes kérdés, sok mindentől függ, hogy jólesik-e – igen, még egy régóta tartó kapcsolaton belül is. Ha pedig a rengeteg benned felgyülemlett feszültség oka épp a kedvesed, nem fogod a közelségét kívánni, ez érthető. De mióta szokás mindezt „büntetésként” használni? Persze, mindenki ismeri a „Ma a kanapén alszol!” szállóigét. De valóban ilyen ormótlan komédiaként szeretnéd élni az életed?

Nyilván velem is megesett már, hogy annyira megbántva, megalázva éreztem magam, hogy még a párom látványát sem tudtam elviselni. Szívem szerint elmenekültem volna előle. Mivel ezt nem tehettem, kerültem a közelségét. Ő pedig vette a lapot és akár igazat adott nekem, akár nem, inkább békén hagyott. Mert erre volt szükségem, egy kis levegőre, hogy le tudjak higgadni és átgondolni mindent, míg meg nem tudjuk beszélni, hol siklottak félre a dolgok. Szeretni és kitartani mellette, vagy épp megkívánni – két különböző dolog.

Az Esztihez hasonló nők viszont sokszor hakniznak olyasfajta szövegekkel, mint: „A pasik mindig jobban kívánják a sz3xet.” Vagy épp a kissé kopottas sztereotípiával: „A férfiak minden hetedik másodpercben a sz*xre gondolnak.”

Amennyire tapasztalom, a libidó nemtől független.

Akad olyan pasi, aki köszöni szépen, tök jól elvan havi egy összebújással, míg vannak nők, akiknek a napi szintű együttlét jelenti a kielégítő sz*xuális életet. Hagyjuk már azt a felfogást, hogy a férfiak felvillanyozott kiskutyaként kergetik a saját farkukat, mi pedig szívességet teszünk nekik, ha néha felhajtjuk a szoknyánkat!

Ha úgy érzed, azzal kerül egyensúlyba a kapcsolatotok, hogy minden alkalommal kulcsra zárod a háló ajtaját, ahányszor a pasid valami hülyeséget csinál, csak egy kérdésem van: férfira vágysz, vagy háziállatra? Szerintem egyszer ez a fagyi is vissza fog nyalni. Amikor olyan pasival találkozol, aki az ilyen gyermekded fenyegetésekre csak vállat von. Te pedig tanácstalanul agyalhatsz azon: mi a következő lépés, ha a jól bevált trükk nem jön be?

Azt hiszem, sokan sosem jönnek rá, mi a jó válasz.

 

Viszont, ha makacsul ennél a módszernél maradnak, a férfiaknak fogalma nem lesz, mi bajuk van, az alapprobléma tehát nem oldódik meg. Ráadásul – valószínűleg – észre sem veszik majd, hogy éppen idomítani próbálja őket életük szerelme…

Nyitókép: Unsplash