Margaret Thatcher: Hálátlansággal vádolták a feministák…

Úttörő volt sok szempontból, aki bátran és keményen vállalta elveit. Sokan úgy tekintettek rá, mint egy kosztümös férfira. Margaret Thatcher karizmája ma is egyedülálló a politika történetében, ám a feministák kezdeti csodálata hamar csalódottságba fordult.

“Ha nem próbálkozol, nem leszel sikeres!”

Lehet-e feminista ikon Nagy-Britannia első női miniszterelnöke? Helyesebben egész Európa első női vezetője, aki nem csupán hazája történelmén hagyott maradandó nyomot, hanem az egész világgazdaságén. Feltűnése előtt a Brit Birodalom azzal küzdött, hogy visszaszerezze nagyhatalmi státuszát. Megjelenésével Thatcher a kisebbségi konzervatív pártot többségivé tette, és több mint egy évtizedig a párt arca volt. Távozása után a thatcherizmus nem tűnt el, ahogyan ma is jelen van a gondolkodásban.

“Ha nem próbálkozol, nem is leszel sikeres, de ha megteszed, el se tudod képzelni, milyen sikerek várhatnak rád” – mondta egyszer, és az élet őt igazolta. Javára fordította a hetvenes években felhalmozódott társadalmi haragot, és 1979-ben megnyerte a választást. Majd még kétszer, elsöprő többséggel. Radikális nézeteket vallott, hitt az egyéni szabadságban és felelősségben, a szabadpiacban, a fojtogató állami kontrollt viszont kitartóan megnyeste.

A nő, aki macsó férfiként parancsolt

A falklandi győzelem után a britek hősként tekintettek rá, aki visszaállította az ország hírnevét, ugyanakkor gyakran vádolták már miniszterelnöksége alatt érzéketlenséggel. Hogy nő létére csupa olyan dologért állt ki, ami általában a túlzottan macsó férfiak sajátja – háború, hatalom, a status quo védelme. A történelembe Vaslady néven bevonult Thatcher valóban nem volt empatikus mindazokkal, akiket intézkedései érintettek. És ez nem is érdekelte különösebben.

A modern politikai irányítás főként arról szól, hogy az emberek mitől fognak jobban szeretni vagy nem egy pártot, politikust. Thatcher korában ez nem volt szempont, abszolút nem érdekelte, hogy kedvelik-e az emberek. Nyerni akart mindenáron, csak az számított, hogy tiszteljék, akár féljenek is tőle. Követőit azonban nem rettentette el stílusa, akkor is mentek utána, ha lépései népszerűtlenek voltak.

A viták elől nem ugrott el, vezetői stílusa konfrontatív volt, politikája nő létére cseppet sem nőbarát. Meggyőződéses politikusként hitte, hogy mindig igaza van. Végül ez lett legnagyobb gyengesége: hatalmas munkanélküliség, lázadások, tüntetések után saját kabinetje farolt ki mögüle. Lemondása után sem maradt csöndben, előadóként turnézott a világban, könyveket írt és továbbra is befolyásolta a párt politikáját. Aligha tudott volna távol maradni a politikától, hiszen szenvedélyesen szerette.

A kezdetek 

Már korai évei is formálták Margaret Thatcher gondolkodását. Vegyesboltot üzemeltető, metodista szülei hamar elhintették a segíts magadon elv magját két lányuknál, akiket ebben a szellemben neveltek.

A későbbi miniszterelnök kémiát tanult Oxfordban, és el is helyezkedett kutatókémikusként, de a politikára mindig maradt idő. Az 1950-51-es választásokon a konzervatívok jelöltjeként indult Dartfordban, és noha vesztett, felkeltette a média figyelmét a legfiatalabb és egyetlen nő jelöltként. Itteni ténykedése során ismerkedett meg leendő férjével, aki anyagilag is segítette, hogy befejezze jogi tanulmányait. Thatcher adójogra szakosodott, megszülte ikreit, majd a nagypolitika végérvényesen magába szippantotta.

Hálátlanság? 

“Az ország pénzügyeit zsugori háziasszonyként kell menedzselni” – mondta egyszer, és győzelme után forradalmi gazdasági válaszokat adott a fennálló problémákra. És bár a nőjogi mozgalom csúcsán lett pártvezető, nem érezte úgy, hogy adós lenne a mozgalom felé. Sőt, úgy vélte, a neme egyáltalán nem számít, és kifejezetten bosszantotta, hogy az emberek ezzel foglalkoztak.

Azzal vádolták, hogy figyelmen kívül hagyja az alapvető női ügyeket, a Vaslady azonban következetesen vallotta: víziója Nagy-Britannia megmentésére vonatkozik, nem a nőkére. Ugyanakkor normalizálta a női sikert. Nőként állt helyt a férfiak világában, és megmutatta, hogy lehetséges magasba törni, akár női szolidaritás nélkül is.

A huszadik század egyik legmegosztóbb politikai személyisége nem foglalkozott az üvegplafonnal, ezért is tudta azt könnyedén, félelem nélkül áttörni. Megmutatta, hogy bár a nők és a férfiak különböző nyelveket, gesztusokat, hagyományokat használnak, mindkettő egyformán érvényes. Így azok a lányok, akik a Thatcher-érában nőttek fel, el tudták képzelni, hogy egy nő elérheti a legmagasabb pozíciót. Amiben egyébként maga a Vaslady sem volt biztos. Hat évvel hatalomra kerülése előtt nyilatkozta, nem hiszi, hogy még az ő életében lesz női miniszterelnöke az országnak. Azóta viszont senki nem kérdőjelezi meg, hogy egy nő képes országot vezetni.

Nyitókép: Wikipedia