„Melózz gyárban és megtudod!” – A szellemi munkások nem érnek semmit?

A minap egy ismert művész panaszkodott az élet nehézségei miatt. Egyből megrohamozták a kommentelők: „Menjen el inkább a gyártósorra dolgozni!” „Ha bálázna a földeken negyven fokban, nem lenne ideje panaszkodni!” „Ha három műszakban gürizne, megtudná, hogy mi az igazi munka!”

Máig az él a köztudatban, hogy ha valaki nem borzasztó munkát végez fillérekért, az nem tudhat az élet nehézségeiről semmit. Aki diplomás, az csak a fenekét mereszti egy irodában, nem tudja, hogy jó dolgában mihez kezdjen magával, azért panaszkodik. Ha művész vagy, netán ismert ember, akkor pláne nincs okod elégedetlenkedni.

Hiszen aki a gyárban robotol, az is szó nélkül tűri az igazságtalanságot meg az anyagi nehézségeket. Ha neki rossz, másnak se legyen jobb! Főleg ne annak, aki értéktelen szellemi munkát végez.

Annyira elterjedt a szellemi tevékenységet végzők lenézése, hogy többek szemében mára ők lettek az élősködők a társadalmilag hasznos fizikai munkát végzők hátán. Olyan mémekkel van tele az internet, mint például „A parazita később kel, mint a gazdatest! Ezért járnak az irodisták 8-ra, mi pedig 6-ra dolgozni.” Az egyik vita odáig fajult, hogy rohadjanak meg az űrhajósok is: feleslegesen kidobott pénz és szórakozás, mennének helyette kapálni.

Játsszunk el a gondolattal, hogy a háborgóknak van igaza…

Szüntessünk be mindenféle szellemi tevékenységet, ha annyira haszontalan. Mondjuk, holnaptól egyik ügyfélszolgálati irodában sem lesz ember. Nem tudsz hivatalos ügyeket intézni, se rezsit, se banki vagy postai dolgokat. Fizetést se kapsz, hiszen a bérszámfejtő is irodista.

Forrás: Unsplash

Nem lesz többé oktatás, se általános iskolai, se egyetemi szinten. Ez utóbbira úgysincs szükség, hiszen a diplomások amúgyis urizáló irodisták, akiknek apuci, anyuci kifizette a tandíjat. Nem kell többet híreket olvasni se újságban, se neten, hiszen a cikkeket íróasztalnál írják, nem a gyártósoron.

Ne legyenek kutatások, tudományos felfedezések, ne fejlődjön a világ sehová. Nem kell irodalom, színház, filmek, zene, tévé, szórakoztatás. Modellek végképp nem kellenek! Reklámozzunk ember nélkül, mondjuk, földre ledobott ruhákkal.

Végül a közösségi médiát is el lehet törölni, ahová ezek az emberek olyan buzgón kommentelnek csak azért, hogy másokat ócsároljanak. Hiszen az informatikusok és programozók is csak seggmeresztő irodisták, mi szükség rájuk?

Biztos, hogy csodálatos lenne így a világ?

Mindenféle hivatásra ugyanúgy szükség van, szellemi és fizikai munkára egyaránt. Az egyikféle munka így nehéz, a másik meg amúgy. Teljesen felesleges összehasonlítani, hogy a gyári munkás, a színész vagy a NASA programozója lesz-e fáradtabb a nap végére. Hiszen mindegyikük tevékenysége fontos. És teljesen abszurd a gondolat, hogy egy milliós követőtáborral rendelkező híresség vagy mondjuk az említett űrhajós felmond, hogy keressen egy direkt rosszul fizető munkát. Miért is tenné?

Az is érdekes, hogy a szellemi munkát végzők nem támadnak online másokat. Nem mondja senki, hogy „Menjen el utasszállító pilótának, megtudná, mi az igazi munka!” Vagy hogy „Viseljen el egy modellfotózást három órán keresztül a hideg vízben, utána panaszkodjon!” Mintha a nehéz-könnyű munka párhuzama egységesen felállítható lenne a fizikai és a szellemi munka bekategorizálásával.

Egy biztos: nem attól lesz a munkád értékesebb, hogy lenézően nyilatkozol másokról. Ha nem becsülik meg a teljesítményedet, az a munkaadód hibája. Nem azt kell gyűlölni, aki netán az íróasztal mögött jobban keres nálad. És el kell fogadni, hogy másoknak is lehetnek nehézségeik az életben – akkor is, ha nem egy gyárban vagy a földeken robotolnak.

Nyitókép: Unsplash