Az önbizalomhiányos pasiktól ments meg, Uram, kérlek!
A félénk, önbizalomhiányos férfiakra nagyanyám mindig azt mondta: „Olyat kell összeszedned neked is, aranyom, azok könnyen irányíthatóak.” Mekkorát fordult azóta a világ! Ma már, ha valakitől muszáj óvakodnod, az a bátortalan férfi lesz.
Persze, Bözsi mamát is megértem: az ő idejében a férfi urad és parancsolód volt, a családfő, aki minden fontos kérdésben döntött, a bugyid színétől a gyerekek számáig. Abban a világban egy önbizalomhiányos pasi, aki átadta a gyeplőt asszonyának, igazi főnyeremény lehetett. De ha az nem is, legalább valaki, akivel kisebb a gond, mint a patriarchátus által kitermelt despotákkal. Ma viszont az önbizalmat nélkülöző férfi a nők rémálma. Nézzük csak, miért!
Önismeret nélkül
A modern pszichológia már rájött arra, hogy az önbizalom nem olyan, mint a kék szem vagy a hosszú pénisz, ami adottság kérdése. Önbizalommal nem születsz vagy nem, hogy aztán az adott állapotban éld le az egész életedet, hanem bizony önmunka, önfejlesztés kérdése.
Mi van, ha egy férfi – vagy akár nő – nem nőtt fel támogató közegben, ami az önmagába vetett hitet természetes módon erősítette volna? Felnőttként ma már egy rahedli módszer, technika áll a rendelkezésre ahhoz, hogy a benne rejlő potenciált felfedezze és kiaknázza. Ma már nincs kifogás, lehetőséged van építeni magadat mind tudásodban, mind pedig a tudásodhoz való saját belső viszonyodban. Ha azonban ezt elmulasztod, jó eséllyel az élet egyéb területén is igénytelen vagy. Az pedig semmi esetre sem azt sejteti, hogy te vagy az álompartner…
Az önbizalomhiánya téged is visszahúz!
Az egyik barátnőm egy talpraesett, önálló nő, aki ügyesen irányítja a saját és a kislánya életét. Nemrég megismerkedett egy férfival, aki borzasztóan kedves és előzékeny, szelíd és barátságos, de… egyszerűen annyira nem bízik magában, hogy a saját árnyékától is megijed.
Forrás: Unsplash
Most hagyjuk azt a maszlagot, hogy a nőnek szüksége van arra, hogy felnézzen a férfira. Egy francokat! Arra van szüksége, hogy együtt, kézen fogva, egymást építve haladjanak az egyéni és közös céljaik felé.
De mi van akkor, ha a másik erre képtelen?
Te haladnál a dolgaiddal és a közös feladatokkal a magad ritmusában, ő pedig folyton aggodalmaskodik, kételkedik, hezitál. Az energiáid nem arra mennek, hogy építs, hanem arra, hogy őt egyben tartsd. Ha igazán aggodalmas fajta, még arra is képes, hogy beléd is kételyt ültessen és ezáltal megindulj a lejtőn.
Beteges féltékenység és agresszió
Távol álljon tőlem, hogy általánosítsak és olyasmit próbáljak állítani, hogy minden önbizalomhiányos férfi potenciális családgyilkos, akire az újságok régen „szerelmféltőként” utaltak. Természetesen szó sincs erről, viszont egy dolog biztos: aki betegesen féltékeny, az nem a másikban, hanem magában nem bízik.
Aki pedig nem bízik magában, de ezt fel sem ismeri, így bizalmatlanságát másra vetíti ki, sok esetben nem rendelkezik olyan megküzdési mechanizmusokkal sem, amelyek az agressziót helyettesítenék. Hiányzik ez nekünk? Nem.
Aki önbizalomhiányos, annak azt javasoljuk, dolgozzon magán – busásan megtérül minden befektetett perc és forint. Aki viszont nem hajlandó az önmunkára, az egyelőre várjon inkább a párkapcsolattal is…
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
