Pályakezdőként sokszor az ingyenmunka is hasznos!

Szívem csücskei a reményekkel teli, szerelemből karriert építeni vágyó pályakezdők. És mérhetetlenül csodálom azokat, akik akár negyvenen túl, suli és család mellett is új karrierbe fognak, mert hívást éreznek erre. 

Gyakran beszélgetek érintettekkel, és a legtöbbször természetesen az „ingyen” munkáról vagy az alulfizetett órabérről kérdeznek, amivel az új karrierek – számos esetben és területen – indulnak. Vajon ezek valóban ördögtől való dolgok?

Dolgozhatok-e ingyen?  

A pályakezdők és pályamódosítók egyik óriási kérdése, hogy vajon mi a helyzet a sokszor és sok helyen elvárt „ingyen munkával”, amit esetenként gyakornoki köntösbe bújtat a munkaadó, megbízó. A kérdés összetettebb annál, minthogy egyetlen szóval válaszoljunk, úgyhogy nézzük meg a dolgot egy kicsit közelebbről.

Nos, én azt mondom, hogy hosszú távon akkor maradsz igazán motivált, ha van valamilyen nyeresége a befektetett energiádnak. Igen, a pénz ezek közül a leginkább kézenfekvő, de vannak olyan lehetőségek, amikor mást, adott esetben akár többet is kapsz.

• Olyan szakmai ismereteket, amelyekért tanfolyamokon, magániskolákban súlyos összegeket kellene kifizetned.

• Olyan promóciós lehetőséget, ami az üzletednek rengeteg vevőt hoz.

• Közösségi élményt, amiből építő barátságok és hasznos szakmai kapcsolatok nőnek ki.

• Olyan mértékű és kaliberű rutint a területeden, amit utána kevesebb munkával több pénzre válthatsz.

• Szintlépést, impozáns referenciát, ami aztán még több minőségi munkához juttat.

• Szórakozást, töltődést, amiért egyébként fizetnél, de az adott feladatnak a keretében megkapod.

• Jótékonysági ügy, pro bono munka esetén az erkölcsi örömöt, hogy segítettél a rászorulókon.

Nem a pénz, hanem a nyereség tehát a kulcs. Ha új lehetőséggel találkozol, pályakezdőként vagy pályamódosítóként azt nézd, hogy nyereséged van-e belőle! Ha a válasz pozitív, mondj rá igent olyan mértékben, ahogy megteheted. Mivel valamiből közben élned kell, lehet, hogy ez csak heti pár óra vagy havi, évi néhány projekt lesz, de közben kaput nyitsz annak, amit igazán szeretnél csinálni hosszú távon.

Mi van, ha túl sok időt vesz el? 

Gyakori kérdés: 4 órás otthoni munkára vettek fel 160 nettóért, de ma is hat órát dolgoztam. Megéri ez nekem? Ez eleinte természetes, de idővel épp fordítva történik majd a dolog. Olyannyira rutinossá válsz ugyanis, hogy rengeteg időt spórolsz majd meg, és a négy órás munkát akár kettő óra alatt is könnyedén elvégzed. Ha pedig valóban kizsákmányolnak és a feladataidat lehetetlen négy órában elvégezni, kellő tapasztalattal már újabb alkupozícióba kerülsz. Vagy könnyedén találhatsz magadnak kedvezőbb, jövedelmezőbb feltételeket is máshol.

Amikor egy területen új vagy, eltart egy ideig, amíg kiismered magadat újdonsült feladataid útvesztőjében. Eleinte még azt is fel kell térképezned, mit kell csinálnod, nemhogy azt, hogyan. Ráadásul bizonytalan vagy, hosszan pepecselsz, őrlődsz, tízszer ellenőrzöd magad. Aztán szorongsz, hogy mégis hibát követtél el. Na, ez az, ami a rutinnal eltűnik. Onnantól már robotpilóta üzemmódban is profin elvégzed a rád bízott feladatot, és csupán arra kell ügyelned, hogy lehetőleg ne égj ki a nagy pörgésben.

Szerelemből, elhivatottságból pályát választani legalább olyan szép és óhajtandó dolog, mint a szerelmi házasság, de ugyanúgy kompromisszumokkal is jár. Szó sincs arról, hogy súlyos áldozatok meghozatalára biztatlak, egy dolog azonban biztos. Ahogy a párkapcsolatban is, a hivatásban is szükség van egy kis időre ahhoz, hogy összecsiszolódjatok: te és az új szerepköröd, feladataid, napirended, rutinod. De megéri, hogy ne egész héten a péntek délutánt várd…

Nyitókép: Unsplash