Harag helyett ma már hálás vagyok az exeimnek…

Volt, aki a végletekig kizsigerelt és megcsalt. Volt, aki úgy csüngött rajtam, mint egy kártékony parazita, akitől lehetetlen megszabadulni. És volt, aki számára a világot jelentettem még hosszú évekkel a szakítás után is.

Önmagad megismerése hatalom, és ahogy egyre nagyobb önismeretre teszel szert, egyre kevésbé vonzod be azokat az embereket, akik mérgezőek az életedben. Így voltam ezzel én is, és szerintem valahol mindenki átküzdi magát ezen az úton, hacsak nem olyan szerencsés, hogy elsőre belenyúl a tutiba.

Először még fáj.

Van, hogy nagyon sokáig, hosszú évekig. És minden helyszín, illat, zene, ami rá emlékeztet, könnyeket csal a szemedbe. Azt mondják, egy kapcsolat végét akkor is gyász kíséri, ha az igazából felszabadulást hoz és egy bántalmazó kapcsolatból menekül el az ember. Olyankor nem azt gyászoljuk, aki ő volt, hanem azt, aki lehetett volna mellettünk. Vagy éppenséggel mi mellette.

Aztán ez a fájdalom alábbhagy.

És a nyugvóponton egy békés, lecsendesült lelkiállapotban megbocsátasz magadnak, amiért nem vetted észre a jeleket – hogy elhitted, és belementél. Vagy hogy szándékosan nem akartál róla tudomást venni. Amikor elfogadod, hogy ez történt, de te mégis továbbléptél és értékeled, amid van, megjön egy másik érzés is. Már nem tekintesz ezekre az emberekre hibaként, nem vagy rájuk dühös, nem váltanak ki belőled rossz érzéseket.

Ezen a ponton szerintem jó dolog megköszönni egyesével mindenkinek azt, amit kaptunk tőlük. Felszabadító, és elhozza a megkönnyebbülést, ami után annyira sóvárgunk egy hosszú kínkeserves gyászidőszak után. Olyan ez, mint egy terápia, és a hála kifejezésével ezek az emberek – vagyis inkább árnyak és emlékek – az agyadban örökre a ködbe vesznek, elpárolognak.

Forrás: Unsplash

Nagyon sokáig dühös voltam magamra, amiért másfél évet „kidobtam a kukába” egy olyan fickó mellett, akivel egyáltalán nem passzolt az értékrendünk. Még az illatától is hányingerem volt. Aztán átkereteztem magamban a dolgot és próbáltam megérteni, hogy miért mentem bele, minek a hiányát akartam pótolni. Amikor megértettem, egy pillanat alatt eltűnt belőlem a düh, és a helyét átvette a hála. Rájöttem, hogy hol kell még magamon dolgozni és megköszöntem magamban ennek az embernek, hogy erre rávezetett.

Az egyik kapcsolatomban 4 éven át voltam kitéve erőteljes lelki bántalmazásnak és manipulációnak, amibe szinte teljesen elsorvadtam. Utólag visszagondolva szidhatnám magam, hogy miért nem vettem észre a jeleket. Akkor még nem voltam azon a tudatossági szinten, amin most vagyok, és örülök, hogy végigküzdöttem az éveket. Mert mára felismerem messziről a nárcisztikus jellemvonásokat. És világossá vált az is, hogy mit hozok otthonról, milyen elb@szott séma miatt választottam magam mellé olyan férfit, aki nem tisztel.

Még fájdalmasabb tanulópénz, ha valaki egy fél életet leél a nem megfelelő ember mellett és még családot is alapít vele. De úgy gondolom, hogy minden esetből le lehet vonni az építő, gyógyító tanulságot. Mondjuk azt, hogy nélküle nem jött volna össze ez a csodálatos kislány vagy kisfiú, akit annyira szeretsz. Vagy hogy tőle lestél el egy olyan technikát, ami aztán megváltoztatta a karriered. Vagy csak mutatott neked anno egy receptet, ami annyira bevált, hogy most már a kedvesednek készíted belőle a vacsorát…

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂