Karácsonyra szeretetteli pillantásokra vágyom ajándék helyett!
Villog az ablakban a karácsonyi fény, mint egy fátyol, eltakarja a kinti szürke tájat. A hó is esik egy kicsit, bár nem igazán marad meg. Nem úgy, mint gyerekkorunkban, amikor szinte minden december havas volt.
Mára már csak egy kis havaseső jut, de legalább nem 15 fok és napsütés van. Ezen nevettünk a kozmetikusommal reggel, hogy az időjárás, az bizony téli. Meg azon, hogy jönnek az ünnepek és mit is vegyünk a családnak karácsonyra… Azonnal rengeteg ötletet zúdított rám, hogy milyen szuperek az élményajándékok, és a férfiaknak is mennyi mindent lehet venni – a drifteléstől a szabadesésig. Vagy a szokásos pulcsi, ing, zokni hármas…
És persze ott vannak a klasszikus női ajándékok, mint az ékszer, a táska… A gyerekeknek meg baba, Lego, mesekönyv és mindenkinek karácsonyi csúnya pulcsi. Ahogy ömlöttek belőle az ötletek, úgy lettem egyre inkább frusztrált és tanácstalan.
Miért kell, hogy az ünnep erről szóljon?
Hogy már decemberben gyomorgörccsel megyek a plázába, mert karácsonyi ajándékot KELL vennem. Miért nem lehet csak egy aprósággal meglepni a másikat? Miért kell óriás tévé, drága ékszer és játékok kartonszámra?
Miért nem elég az idő?
Hiszen az a legnagyobb ajándék, hogy együtt vagyunk. A nagy ajándékvásárlásban, rohanásban elveszik a lényeg. Csak bontjuk egymás után a csomagokat, minden évben egyre többet és többet. Az idő pedig egyre kevesebb, amit együtt töltünk.
Forrás: Unsplash
Ahogy körbeüljük az asztalt, hangoskodunk, a gyerekek rohangálnak, és valahol a távolban karácsonyi zene szól. Aztán a leégett csillagszórók füstjének kiszellőztetése után megfagyunk, mert muszáj kinyitni az ablakot. Dehát a csillagszóró úgy az igazi, ha a fán gyújtjuk meg a lakásban és legalább ötöt egyszerre.
A töltött káposzta illata mellett eltörpül az olajban sült hekk illata, amit annyira beszív a kabátunk, hogy még napok múlva is a karácsonyi vacsora jut eszünkbe róla. Az asztal roskadozik a finomabbnál finomabb süteményektől, és már látjuk magunkat január első hetében a konditeremben a futógépen izzadni. De nem baj, most éljünk a mának, a pillanatnak, és toljunk be még egy utolsó utáni szelet diós bejglit!
Aztán, amikor hazaérünk a csendes lakásba és elnyúlunk a kanapén, gyomrunk tele és a szívünk is szép pillanatokkal. Közben ott halmozódik a sok csomag az előszobában, a rengeteg – néha felesleges – ajándék. Egy újabb sál a másik nyolc mellé, vagy egy piperecsomag, aminek az illata borzasztó. És nyilván van pár üveg pia is a pasiknak. Nem baj, elfér a tavalyiak mellé.
Ahogy megyek az autóm felé a kozmetikából, azon agyalok, hogy nincs kedvem plázázni és még az élményajándékokon sincs kedvem gondolkodni. Miért az ajándékozásról szól ez az ünnep és miért nem arról, hogy együtt a család?
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
