„Repülni sokkal izgalmasabb, mint szerelmesnek lenni egy férfiba, és nem is olyan veszélyes” – Hanna Reitsch, a leghíresebb női pilóta
1945 áprilisa, Németország. Egy magányos felderítőgép tart az ostromlott Berlinbe. Pilótái a Führer parancsának engedelmeskedve, a szovjet csapatok kereszttüzében repülnek a körbezárt városba. A gép egyik utasa, Greim tábornok, a légierő utolsó parancsnoka, mellette Hanna Reitsch, a világ legsikeresebb női pilótája.
De ki is volt ez a parányi nő, aki mindennél jobban vágyott a repülés világába, és mi köze volt egyáltalán a náci párt vezéréhez?
Hanna Reitsch-t már gyerekként lenyűgözte a gólyák és sólymok szárnyalása a nyári égbolton. Annyira rabjává vált a repülésnek, hogy négy éves korától az ablakból és az erkélyről kellett visszarántani, mert széttárt karral a levegőbe készült vetni magát. Az egész családra a frászt hozta és megállás nélkül nyaggatta szüleit, hogy ő repülni akar és orvos lesz Afrikában. Szemorvosként praktizáló apja utóbbinak még örült is, de a lánya szárnyalásáról hallani sem akart. Végül úgy sikerült Hannát csendre bírni, hogy megígérte neki, ha érettségiig egy szót sem szól a repülésről, beíratja egy vitorlázó tanfolyamra. Mind a ketten állták a szavukat, bár Hanna valóságos kínzásként élte meg ezt az időszakot.
Az apró, szőke, kékszemű mindig mosolygós lány vitorlázórepülő tanfolyamra jelentkezett, egyedüli nőként a csoportban. A fiúk megjegyzéseket tettek rá, de hamar elnémította őket tudásával és ösztönös ügyességével. Oktatói sem hittek a teljesítményének, ezért újra megismertették vele a vizsgát, amit szintén hibátlanul teljesített. Férfi társaiban sem maradt kétség Hanna tudása felől, s attól fogva jobban figyeltek a jó modorra és a borotválkozásra, ha a reptéren volt. De ő csak a repülésnek élt. „Repülni sokkal izgalmasabb, mint szerelmesnek lenni egy férfiba, és nem is olyan veszélyes” – mondta egyszer. Idővel mégis meghódította a szívet Robert von Greim, aki a Luftwaffe magas rangú tisztje volt.
Mivel tapasztalatához nem férhetett kétség, az újjászületett német légierő igényt tartott szolgálataira. Hanna pedig örömmel lett tesztpilóta. Mindennel repült, aminek szárnya volt. Nem egy problémát az ő segítségével oldottak meg. A tesztpilóták élete egyébként különösen veszélyes, Hanna is kis híján odaveszett az egyik felszállás során. Túlélte, de 5 hónapig lábadozott és plasztikai műtétek egész során esett át. Bátorságához nem fért kétség, hazája viszont időközben elvesztette a háborút.
Ahogy Németország, úgy Hanna élete is romokban hevert. Szerelme öngyilkos lett, amikor megtudta, hogy kiadják őt a szovjeteknek. Apja rettegett, hogy visszatoloncolják az oroszok által megszállt keleti területre, így miután végzett családjával, maga ellen fordította fegyverét. Többször kihallgatták, vallatóit leginkább az utolsó berlini útja érdekelte. Hazájában sem volt maradása, a repülés minden formája még évekig tiltva volt, s mindenki úgy emlékezett rá, ő Hitler kedvenc pilótája, hiába ítélte el a rezsim rémtetteit.
Így nyakába vette a világot: előadásokat tartott és barátja, Werner von Braun meghívására Amerikába utazott, ahol újra repülhetett, sőt, még Kennedy elnökkel is találkozott a Fehér Házban. Eljutott Indiába és régi vágya teljesült, mikor Afrikában is hódolhatott imádott szenvedélyének. Idővel újraindultak a nemzetközi és német repülő versenyek, amiken Hanna Reitsch újra bebizonyította, hogy megkerülhetetlen alakja a sportrepülésnek. Egyik rekordot szárnyalta túl a másik után, sokszor tűnt úgy, hogy csak magával versenyez…
Egyszer feltették neki a kérdést, meddig akar még repülni. „Ameddig csak élek!” – válaszolta mosolyogva. Azonban mégsem volt boldog. Hanna magára maradt, az új Németország nem fogadta be. Ausztriában telepedett le, innen indult egyik utolsó felszállásra: 66 évesen új távolsági rekordot állított fel – de ez sem enyhítette magányát és depresszióját. 1979-ben hunyt el. A pilóták hite szerint hazatért a saját “királyságába”. Oda, ahol mindig kék az ég, s nincsenek ellenségek.
Nyitókép: Wikipedia