Gyáva vagy szakítani, ezért inkább elpárologsz a kapcsolatból?

A futószalagos Tinder randikon edződött generáció már egészen hozzá van szokva a ghostingoláshoz, de van egy ennél is lélekölőbb módja egy kapcsolat (nem korrekt) lezárásnak.

Amikor a párod elkezd tudatosan leépíteni, és szépen lassan elpárolog az életedből, az a slow fading. Nem egy újkeletű dologról beszélünk, hiszen ezt a fajta “szakítási stratégiát” művelik az emberek már egy ideje, viszont mostanában kapott saját címkét, ezért megérdemel egy írást.

Nem szakítasz, csak lassan felszívódsz

 

Mint a slow fading jelenség egykori művelője és elszenvedője, emlékszem, hogy mi játszódik le az elkövető (és az áldozat) fejében és lelkében. Leépíteni egy kapcsolatot úgy, hogy lassan kétségeket gerjesztesz a másikban talán az egyik legkegyetlenebb dolog amit a pároddal tehetsz.

Sokan bújnak el amögé, hogy “talán kevésbé fáj”, ha szépen lassan adagolják a mérget. De azt nem veszik számításba, hogy a kétségek és a bizonytalanság hatványozottan nő, ahogy az egyik fél lassan szivárog el a kapcsolatból. A tartós, akár hetekig-hónapokig is elhúzódó “szakítás” fokozza a partner szorongását, és a sebezhetőség érzését hagyja maga után. Ezen felül hosszú távon romboló hatása van az önbizalomra, önértékelésre és a következő kapcsolatba vetett bizalomra, megnyílásra is.

Nem vagy elég bátor…

 

Ez egy gusztustalanul önző és egyben gyáva módja egy párkapcsolat lezárásának. Azt jelenti, hogy nem vagy elég bátor beleállni a döntésedbe, és őszintén megmondani a másiknak, hogy már nem látod a közös jövőt. Én egy 9 évig tartó kapcsolatot zártam végül slow fadinggel, és több mint fél éven át húztam a szakítást. Azt gondoltam, hogy ezzel mentálisan “felkészítem” a másikat a közeledő végre. Talán könnyebben tudja majd fogadni amikor végülis bejelentem, hogy nem vagyok már szerelmes, és külön úton szeretném folytatni.

Persze, csak az ő érdekében!?

 

Úgy gondoltam, hogy ezzel neki teszek jót, pedig valójában nem mertem a szemébe nézni és vállalni, hogy mit érzek. Féltem a radikális lépésektől, mert a szakítás komoly érzelmi megterheléssel jár. Bele sem merek gondolni, hogy milyen kínokat élhetett át a volt párom az alatt az idő alatt amíg én egyre ritkábban találkoztam vele, egyre kevesebb közös programot szerveztünk, és egyre felszínesebb dolgok felé tereltem a beszélgetéseket. Mennyi kérdés merülhetett fel benne, amiket nem mert feltenni, és mennyi fájdalom maradhatott utánam.

A másikra hagyod a piszkos munkát

 

Egy plusz csavarral megspékelt fajtája a slow fading-nek, amikor nem te mondod ki a viszlátot miután előkészítetted a terepet, hanem addig kínzod a másikat az eltűnéssel, hogy végül neki lesz elege az egészből, és elköszön helyetted is. A szakítással járó felelősség legapróbb súlyát sem kell így a válladon cipelni. Hiszen elintézed csendben és okosan, hogy végül a másik hátráljon ki a kapcsolatból. Elég pár vállvonogatás és megjátszott bánatos sóhaj, azzal le is tudtad a nehezét.

Én is visszakaptam ezt az élettől

 

Ezt én négy év együttlét után szenvedtem el – a karma jól végezte a dolgát. Emlékszem, hogy a szakadék széléről is próbáltam megmenteni a kapcsolatot, hiszen szerettem azt a férfit, és elmondása szerint ő is szeretett. Úgy kezdődött, hogy először megkért, hogy a vasárnapjait hagyjam szabadon, szeretné, ha az az ő napja lenne és ne keressem. Én ezt tiszteletben tartottam, hiszen mindenki vágyhat az egyedüllétre.

Aztán már egyre több magányos napot igényelt, és a munkája is kezdett fontosabb lenni az együtt töltött időnél. Mivel érezte, hogy még mindig ragaszkodom hozzá, radikálisabb eszközökhöz folyamodott, mire rádöbbentem, hogy ez nem oké és végül én szakítottam. Ő megkönnyebbült, én pedig ott maradtam összetörten, és magamat hibáztattam az egész miatt. 

Sokat tanultam ebből a két esetből és az az igazság, hogy tisztább és korrektebb ha vállalod magad, és nyíltan megmondod a párodnak, ha már nem szeretnél részt venni az életében. Joga van tudni, ha már nem akarsz több energiát fektetni a kapcsolatba, arról nem beszélve, hogy könnyebben megbírkózhat a veszteségélménnyel. Aztán mindkettőtök élete mehet tovább a maga kis medrében, felesleges tüskék nélkül.

Nyitókép: Unsplash