Önző vagy, ha hűséget vársz a párodtól?

A válóokok közül talán az első helyen szerepel a hűtlenség, versengve a szerelem elmúlásával. Miért van az, hogy a hűséget olyan fontosnak tartjuk? Vagyis elsősorban a fizikai hűség, amit megkövetelünk a párunktól – és jobb esetben magunktól is.

A keresztény kultúrkörben a vallási tanítások miatt is alapvetés a házastársi hűség. Legalábbis elméletben az, aztán a gyakorlatban az emberek vagy betartják, vagy nem. De itt a miért vagyunk, miért lettünk hűségesek kérdésre meglehetősen egyszerű a válasz: mert ez az Istennek tetsző magatartás, én meg szeretnék a mennybe kerülni, szóval követem az utasításokat.

Szóval az őseinknek azt tanították, hogy az az ideális kapcsolat, amiben egy férfi és egy nő van jelen. Viszont ez nem volt mindig így, és manapság, ahogy egyre nyitottabban gondolkoznak az emberek, már szintén egyre kevésbé van ez így. Az emberiség történetének nagyobb részében nem volt általánosan jellemző a monogámia. Az emberi törzsekben, ahol a gyerekeket is közösen nevelték, nem számított, hogy kinek ki volt az apja, anyja. A “mi gyerekeink”, mindenki gondoskodott mindenkiről.

A többnejűség, bizonyos esetekben a többférsűség is előfordult, sőt, ugye manapság is vannak országok, ahol még működnek ezek a hagyományok. Tehát azért jó sok egyéb alternatíva is van azonkívül, hogy két ember alkot egy párt. Miért hódított mégis teret a monogámia és tartja magát akkor is, ha már a vallások ereje meggyengült?

Praktikus monogámnak lenni

 

A racionális oldalról megközelítve, már abban az időben, amikor nomád körülmények között éltek az emberek is volt haszna annak, ha nem mindenki fekszik össze mindenkivel. Hiszen a nemi úton terjedő betegségeket akkor nem tudták olyan jól kezelni, mint napjainkban, fogamzásgátló módszerek nem igazán léteztek, és így egy sokkal kisebb fertőzés is végzetes lehetett. Tehát létezik egészségügyi monogámia is, vagyis a motivációk közé ez is felírható.

Gazdasági monogámia

 

Ahogy a társadalmunk összetétele megváltozott, a törzsekből falvak lettek, a falvakból városok, az emberek sokkal inkább elszeparálódtak, sokkal fontosabb lett a magántulajdon és az önös érdek. A főleg férfiak dominálta közösségekben pedig a férfi érdekek még kiemelkedőbb szerepet játszottak. Amit a párkapcsolatokra levetítve azt jelenti, hogy egy férfi számára sem lett volna előnyös, hogyha a más gyerekeire kellet volna az energiaforrásait pazarolnia. A női oldalról pedig, ha a férfi még más nőket is teherbe ejt, akkor nyilván neki és az utódjának kevesebb figyelem, törődés, anyagi juttatás jár. Szóval mind a két oldalról hasznosabb volt, ha közös erővel a saját gyerekeiket nevelik, és nem kerülnek plusz emberek a képbe. Persze a gyakorlatban ez nem mindig sikerült…

Érzelmi monogámia

 

A modern korban már sokkal kevésbé a praktikus szempontokat tartjuk szem előtt a párválasztásnál, és inkább az érzelmeinkre hallgatunk. Nem gazdasági, hanem lelki szövetségest akarunk. Akire számíthatunk, akit szerethetünk és aki viszontszeret. Ha pedig egy harmadik fél kerül a képbe, akkor felmerül annak a lehetősége, hogy ezt elveszítjük, hogy mással boldogabb lesz, hogy elszeretik tőlünk. Ezért mondják a nyitott kapcsolatok, poliamória és hasonló szabadabb kapcsolatok hívei, hogy a monogámia csak önzőség, mert birtokolni akarod a másikat.

Baj-e az önzőség, ha kölcsönös?

 

Ki akarjuk sajátítani a másikat, és a másik is ki akar sajátítani minket. Van-e ezzel így probléma? Ha mind a kettőtöknek ugyanazok az elvárásai és nincs benne kényszer, akkor rossz dolog-e, ha ilyen önző motivációink vannak arra, hogy hűségesek legyünk? Mert szerintem nem. Vannak, akik azt mondják, hogy ha szereted a másikat, akkor eszedbe sem jut az, hogy megcsalnád, szóval ez az egész hűség kérdés nem is kérdés, hiszen nincs is kísértés. Ez egy akkora nagy baromság, hogy alig fér el egy cikkben. Ha megnézzük a statisztikákat, akkor elég hamar kiderül, hogy az egész kapcsolaton át tartó hűség azért egy meglehetősen ritka dolog az életben. Ezért nem akkor vagy hűséges, ha sosem fordult elő veled az, hogy meginogtál, hanem akkor, ha annak ellenére is hűséges maradtál. Mert nagyon sok ember nem képes erre.

Akkor is elérhet a kísértés, ha szereted a párod

 

Szóval a szerelmes vagyok és soha rá sem néztem másra szöveg az esetek nagyon nagy részében képmutatás – vagy egyenesen hazugság -, amit pont azok hangoztatnak, akik rendszeresen félrelépnek. Bárki életében lehet olyan szakasz, amikor meginog, még akkor is, ha szereti a párját. És ilyenkor kell elgondolkodni azon: miért is élünk monogám kapcsolatban, miért is jó ez nekem?

 

A válasznak pedig több összetevője is van. Sok minden jön az őseink kultúrájából, a szokásokból, amiket átadtak nekünk. Az is alakította, amiket a filmekben láttunk, amilyen kapcsolat, szerelem képet kialakítottak bennünk. Ahogy egy istenben hiszünk, úgy egy igazi szerelemben is, tökéletes társban, akire minden figyelmünket és szeretetünket fókuszálhatjuk. És igen, lehet ebben némi önzőség is, de a szerelem eleve egy kicsit önző dolog, nem? Meg akarsz szerezni valakit, mert annyira vágysz rá, mert hajt egy belső kényszer felé. Erről szól az összes szerelmi történet. Viszont szerintem amíg ennek az eredménye az, hogy értékként kezelitek egymást és kitartotok a másik mellett, addig nincs ezzel baj. Teljesen mindegy, hogy mi miatt vagy hűséges.

Úgy látszik, egy kis kiegészítéssel kell élnem azok számára akiknek rossz a szövegértése: A cikk arról szól, hogy az sem baj, ha önző okokból vagy hűséges. Hiszen a mai korban már nem praktikus okokból nem csaljuk meg a másikat, hanem azért, mert szeretjük és nem akarjuk kockáztatni az elvesztését. Azért vagyunk monogámok, mert hiszünk az egy igazi szerelemben, és még ha van is kísértés, akkor is kitartunk a választottunk mellett, mert ezt érezzük helyesnek. 

Nyitókép: Unsplash