A legférfiasabb dolog az apaság?

A legférfiasabb dolog az apaság – politikai szlogen lett a kiszólásból. Tegyük félre a politikát, és csak nézzük meg azt, hogy vajon mennyire igaz ez az állítás. 

Először is, nézzük meg, honnan jön ez

Kutatások szólnak arról, hogy az egyedülálló kisgyerekes apukák a nők igen nagy százaléka számára vonzóak. Miért? Mert a gyerek ékes bizonyítéka annak, hogy egyszer már elköteleződött, csak épp nem sikerült a dolog, mert A, megözvegyült, B, elhagyták, C, egy sárkány volt az exe. Az apuka ennek jegyében kiváló parti, mert gondoskodó, türelmes és biztonságra vágyik – elvégre csak nem akarja a bizonytalant a gyerekének?!

Ezt a koncepciót fordítja le az országos plakátkampány az egyedülálló és az épp csak párkapcsolatban élő, de gyermektelen férfiak számára is. Kiindulópontja, hogy az ilyen pasi nyilvánvalóan önző, macsóskodni, férfiaskodni akar: rá kell hát beszélni, hogy ezt ne motorozással, csodaautó-vásárlással, izomépítéssel vagy doom metál zenekarral tegye, hanem inkább alapítson családot. Annál macsóbb, férfiasabb dolog nincsen. Ahhoz kell a legtöbb tök a világon: motorozni, autót venni, izmot építeni és doom metálban hörögni a töketlenek is tudnak, de gyereke csak annak lesz, aki igazán tökös – szó szerint. S míg a felsorolt macsóságokhoz pénz, elszántság és/vagy tehetség kell, az apasághoz nem kell semmi más, csak ez a tökösség. Legalábbis az elején. És a felszínen.

Ne csak a nők legyenek megszólítva

A plakátkampány fontos gyökere az is, hogy a gyerekvállalással többnyire a nőket szokás cseszegetni, amire a válasz rendszerint adja magát: “Oké, de ahhoz azért két ember kell.” “Akarnék én, akarnék én, de nincs hozzá partner”, “Hiába akarok, a párom még várna ezzel, amíg megvan a motor, az autó, a zenekar, a miegymás” – halljuk nők tömegeitől. A projekt mögött álló társaság nem akart pofonba rohanni azzal, hogy újra és újra ő is csak a nőket kéri számon a demográfiai mélypontért. Arra is ráismertek, hogy amikor a nőket a női princípiumhoz kötik a nyilvánosság előtt, az azért nem mindenkinek fog tetszeni: sőt, akár még súlyos köbetkezményekkel, komoly népszerűségvesztéssel is járhat. Lásd Ákos barátunkat, aki mögül több világcég is kihátrált, amikor a konyhába küldte vissza a nőket.

Apának lenni egyébként tényleg menő

Valóban, sokkal rokonszenvesebb akkor már – gondolhatták – a  férfiakat az apaságukhoz kötni, és ebbe a szerepbe emelni őket. Csak épp arról nem esik szó, hogy milyen is az az apaság, ami annyira pozitívan “férfias”. Mert a donor szerep önmagában még nem az. Nem tartozik ebbe a kategóriába az a fajta hétvégi apukaság sem, ami csak a kipihent, egészséges, óvodától iskolától mentesített gyerekre fókuszál az örök “jó zsaru szerepében”. Vagy amikor apa éjjel-nappal hajszolja az anyagi javakat és csak ünnepnapokon látja a saját gyerekét. És az sem, amikor jelen van ugyan az apa, de úgy rátelepedik mind az anya, mind a gyerekek életére, hogy személyétől és akaratától szabadulni életveszélyes.

Kép forrása: Midjporney

Számomra sokkal inkább szimpatikus volna egy olyan plakátkampány, ami elfogadja, hogy nem kell mindenkinek feltétlenül apának lennie. Sokféle legitim út létezik ugyanis a férfi princípium gondoskodó, nevelő, segítő aspektusának teljesítéséhez. Örülnék, ha inkább azon volna a fókusz, hogy akiket az apaság már egyszer hívott, azok hogyan lehetnének még jobb apák: a szülésen és a szoptatáson kívül ugyanis mindenre képes az apa is, amire az anya. Milyen jó volna, ha kapnánk egy képet arról, hogy felkelni az éjszaka közepén a síró gyerekhez férfias dolog, rendben tartani a házat az anyukával közösen szintén macsó munka, uzsonnát csomagolni a gyereknek menő, a szülői munkaközösség tagjává válni nem szégyen, a családnak szakácskodni pedig szuper dolog. Szóval, nemcsak úgy általánosságban egy újabb princípiumot kapnánk a nyakunkba, hanem egy mintát is arról, hogy mégis mi az az apaság, ha igazán elkötelezetten, szívvel-lélekkel csinálja azt az ember.

Nyitókép: Midjpurney