A legbénább szakítós dumák, amiken ma is röhögök

Szakítós dumák. Hallottuk őket, magunk is találtunk már ki párat, és persze sok barátunk mesélte el a saját tapasztalatait.

Íme, pár válogatott közhely, aminek hallatán viszketni kezd az ember tenyere…

Azért még lehetünk barátok.

Lehetnénk, de ez az érdeklődésed is csak addig lesz meg, amíg be nem csajozol megint. És hát addig is a baráti szex áll majd a fókuszban. Ez még szép és jó is lehetne a maga nemében, csak hát mit kell csinálni, hogy közben ne az általad elkövetett válogatott görénységeken járjon az eszem? Na, ugye?

Értékellek mint embert.

Olyan örök klasszikus, hogy ezzel a címmel annak idején nagysikerű blog is futott, ha még emlékeztek rá. Jól hangzik, de végtelenül banális: mégis ki a bánat kötné össze az életét olyannal, akit nem értékel mint embert…? Egyáltalán, kit nem értékelünk emberként? A kutyánkat, a macskánkat, az aranyhörcsögünket?

Túl jó vagy nekem./Jobbat érdemelsz nálam.

Reális érv, biztosan így van, de ez a megismerkedés pillanatában és abban a fél évben, amíg udvaroltál, miért nem tudatosult benned?!

Túl gyorsan történtek a dolgok.

Hogyne, de ehhez két ember kellett. Valószínűleg azért történtek annyira “gyorsan”, mert vagy te sietteted, vagy te hagytad, hogy a másik gyorsítson.

Ez nem rólad szól, hanem rólam.

Pedig ideális esetben a kapcsolat két emberről szól, nem csak az egyikről. Valószínűleg az egész kapcsolattal is épp az volt a baj, hogy nagyon is rólad szólt…

Most a munkámra, az önmegvalósításra kell fókuszálnom.

Létezik az a típus, aki soha nem nő fel: még a 40-hez közel, két gyerekkel is olyan álmokat dédelget, amelyek nincsenek összhangban se a képességeivel, se a realitásával. Önmagában ezzel sem volna gond, elvégre ez az önmagunkba vetett hitt mozgatja a világot, ebből születnek a kimagasló tudományos eredmények és lélegzetelállító művészeti alkotások. De… helló, ha már adott a család, miért az ő kárukra kell ezeket az álmokat hajkurászni?!

Nem akarlak visszahúzni téged.

Igen? Akkor kapd össze magad, és viselkedj érett férfiként!

Ez volt a sorsunk, ennyi volt a feladatunk egymással.

Ez még akár igaz is lehetne, elvégre megesik, hogy az embernek a nagy találkozás minden morális és spirituális aspektusa megvolt már, nincs több átadni való egymásnak semmilyen téren. Csak épp azt, hogy kivel mennyi dolgunk van és közös-e az utunk, magunk választjuk meg, és “egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”.

Bárcsak más időben, más helyen találkoztunk volna!

Ja, és a legjobb az lett volna, ha bónuszként másvalakivel.

Mindig szeretni foglak.

A személyes kedvencem, az egyik exem mondta szakítás után – amit ő kezdeményezett! -, és még hónapokig hallgattam. Azért is bosszantott, mert ez igazából a “szerelem” szó lealacsonyítása a rajongás és a szexuális vágy furcsa elegyére. Ha igazán szeretsz valakit, akkor nem mondogatod, pláne nem szakítás után, hanem kompromisszumot kötsz és változtatsz dolgokon, hogy megmentsd a kapcsolatot.

Igen, van, hogy nemcsak a szerelem, de a közös út is véget ér. De könyörgöm, legyen már benned annyi tisztelet a másik iránt, hogy ezeket a kliséket hanyagolod…

Nyitókép: Pexels