Szingliként értéktelenebb nő vagyok?

Szingli vagy? Úgy érzed, hogy az, hogy nincs pasid, egy katasztrófa? A világ azt érezteti veled, hogy kevesebbet érsz? De miért olyan nagy probléma, ha egy nő egyedülálló?

„Mikor lesz már párod?”, „Hogy állsz a pasikkal?”, „Új ruha, csak nem pasi van a dologban?” Ismered ezeket a kérdéseket, ugye? Ezektől nem lehet szabadulni, ha szingli vagy. Az egyedülálló férfiak 91%-a és az egyedülálló nők 94%-a úgy érzi, hogy szeretne randevúzni, de szinte lehetetlen megtalálni azt a személyt, akivel egy párt alkothatna.

A társadalom gyakran óriási nyomást gyakorol ránk, hogy párkapcsolatot alakítsunk ki, mintha a párkapcsolat a siker csúcsa lenne. Ez hihetetlenül frusztráló. Folyamatosan nyomaszt, mindent megteszel, amit csak lehet, hogy pasit szerezz. Jársz edzeni, igyekszel a legjobbat kihozni a külsődből, rengeteg borzalmas appot kipróbáltál már, elképesztően sok unalmas randin vettél részt, mégis szingli vagy. Emiatt úgy érezheted, hogy a párkapcsolat valami olyan díj, ami neked nem jár, nem vagy rá méltó. Megérdemled, hogy a legjobbat add önmagadnak, hogy ne büntesd magad, mert nincs kapcsolatod. Ünnepeld a saját utad, szeresd magad!

Csak egy kapcsolattal lehetsz teljes?

Családi összejövetelek… Amikor a rokonok állandóan azt kérdezgetik, hogy mikor mutatsz már be valakit. Mindez folyamatosan azt a gondolatot erősíti, hogy ahhoz, hogy boldognak vagy teljesnek érezd magad, kapcsolatban kell lenned. Ha nem osztod meg az életedet valaki mással, a társadalom azt mondja, hogy problémád van és egyedül fogsz meghalni.

Sokáig engem is frusztrált ez a folyamatos nyomás

Voltak kapcsolataim, randiztam egy csomót, de sosem éreztem, hogy igen, ő az az igazi, akivel el tudnám képzelni, hogy legyen közös jövőnk. Az unokatesóm az a típus, aki már egy hónap után bemutatja a családnak az új pasit, neki mindenki a Nagy Ő lesz. Nem is tudom, hogy hány Nagy Ővel találkoztam már… Volt köztük olyan is, akit tényleg kedveltem, így sajnáltam, amikor egy-két hónap után megint kiderült, hogy mégsem ő volt az igazi.

Kép forrása: Midjourney

Én nem ilyen vagyok, nem szokásom bemutatni a párom, csak akkor, amikor már tényleg úgy érzem, hogy igen, ebből tényleg lehet valami. Amiatt pedig, hogy sose hozok pasit a családi összejövetelekre, egyre inkább éreztetik velem, hogy valami nem stimmel. Szerencsére nekem van egy „támogatócsoportom”, két nagyon jó barátnőm is hasonló cipőben jár, mint én. Így pedig tartjuk egymásban a lelket, hogy nem csak párkapcsolatban mérhető az, hogy mennyit érünk.

Szingliség = boldogság

Volt egy időszak, amikor rám is hatással volt a társadalmi nyomás, és a szingliséget nyomorúságnak éreztem, de rájöttem, hogy nem gondolkodhatok így. Meg kellett értenem, hogy hogyan élvezhetem az életet szingliként, és ne gondoljak úgy egy párkapcsolatra, mint egy kötelezettségre. Akkor jött a fordulópont, amikor a sokadik randin ültem egy sráccal, aki úgy elment. Nem volt igazán érdekes a számomra, nem éreztem különösen jól magam vele, de nem is voltak kifejezetten rosszak a randik. Azon gondolkodtam, hogy miért is ülök ott, és rájöttem, hogy már amolyan kötelességként tekintek a randizásra és a párkapcsolatra, mint valamire, amit mindenféleképpen meg kell szerezni.

Szinglinek lenni nem rossz. Légy türelmes, és adj időt magadnak, hogy elfogadd. Tudom, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. Szinglinek lenni nem a legrosszabb dolog, ami egy nővel megtörténhet. Nem szégyen pasi nélkül lenni. Az egyedüllét nem az a szomorú, szánalmas, alacsonyabb rendű lét, amitől félni kell. Inkább attól kellene tartani, hogy ezeket a csodálatos, szabadsággal teli éveket elpocsékolod. Nem használod ki azt, hogy azt tehetsz, amit akarsz és úgy, ahogy akarsz, ehelyett folyamatosan bünteted magad azért, mert nincs pasid. Ha egyszer elfogadod a valóságot, hogy nincs semmi eredendően rossz abban, hogy társ nélkül is élvezheted az életet, boldogabb leszel.

Szerző: Seress Panni

Nyitókép: Midjourney