Szereted a párod, de azt érzed jobbat is találhatnál?
Néhány hónappal ezelőtt együtt éltem valakivel, aki rendkívül jólelkű, nyugodt és figyelmes ember volt, és akivel kezdetben minden fantasztikusnak tűnt. Néhány hónap múlva aztán bekattant valami a fejemben, és azt éreztem, mintha be lennék zárva egy szűk ketrecbe.
Elkezdtem nem értékelni az illető kedvességét, és már-már idegesített az addig cukinak vélt birkatürelme. Aztán minden egyes nappal egyre jobban felnagyítottam a hibáit, és azon agyaltam, hogy találhatnék nála jobbat, még jobb férjanyagot. Nemrég az interneten böngészve szembesültem vele, hogy a szakemberek ezt a „zöldebb fű szindrómának” (Grass Is Greener Syndrome) nevezik. Lényegében olyan állapotra utal, amelyben a személy következetesen hisz abban, hogy a jelenlegi körülményei helyett máshol léteznek jobb lehetőségek. A GIGS-nek különféle okai lehetnek (pl. irreális elvárások, önbizalomhiány, megfelelési kényszer stb.) és azért jelent veszélyt, mert következményei életünk számos vetületét érinthetik.
A napokban több ismerőssel beszélgettem a témáról, érdekelt, hogy vajon bennem van-e a hiba, vagy ilyen sokan elégedetlenek a párkapcsolatukkal.
Zolit (42) egy komoly, határozott embernek ismerem, éppen ezért nagyon meglepődtem a válaszán.
„Csodálatos kapcsolatom van egy csodálatos nővel. Mégsem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mással milyen lenne együtt élni, ami megakadályozza, hogy átadjam magam ennek a kapcsolatnak. Sajnos ez egy visszatérő problémám, és baromi frusztráló! Nem csapom be a páromat, és nem szándékozom sem megcsalni, sem elhagyni. Normális ember akarok lenni, csak nem tudom, hogyan…”
Kép forrása: midjourney
A jelek szerint a festőművészként dolgozó Kriszta (33) ugyanebben a szindrómában szenved.
„Nálam az a helyzet, hogy hiába szeretem az aktuális pasimat, néhány hónap után megunom vele a szexet. Lehet, hogy most sokan elítélnek, de nem fogom feláldozni a vágyaimat csak azért, hogy megfeleljek a környezetem elvárásainak. Addig fogok keresgélni, amíg nem találok olyasvalakit, akivel az intimitás terén kompatibilisek vagyunk.”
A szakemberek szerint nem is annyira szokatlan ez a pszichológiai jelenség. A mai társadalomban az instant örömök és élvezetek habzsolása van fókuszban, a lehetőségek száma pedig végtelen. Ez az oka annak, hogy mindig valami másabb kell, valami izgalmasabb, különlegesebb a meglévő helyett. Ezen változók kombinációja sokakat elbizonytalaníthat, hogy maradjanak-e a jelenlegi párkapcsolatukban, vagy engedjék el, és keressenek tovább.
Ha a fentiek alapján magadra ismersz, akkor érdemes elgondolkodnod azon, milyen tudattalan és automatikus folyamatok zajlanak benned.
Nincs abban semmi rossz, ha arra vágysz, hogy az életed teljes és tartalmas legyen. Az is természetes, hogy úgy értékeled az eredményeidet, hogy összehasonlítod magad másokkal. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden kapcsolat olyanná válik, amilyenné te alkotod. És annyira erős, amennyire a saját tudatosságod és a fejlődés iránti elkötelezettséged. Sokan az egész életüket azzal töltik, hogy kapcsolatról kapcsolatra ugrálnak, és képtelenek gyökeret ereszteni. Az ilyen típusú emberek általában figyelmen kívül hagyják az ismétlődő mintákat, a rossz beidegződéseket, ezért keresik aktívan az új lehetőségeket.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy képbe kerülj a saját sémáiddal és azokkal a szituációkkal, amelyek újra és újra előjönnek, hiszen a kapcsolataid valamilyen módon visszatükrözik mindezt. Így tehát ahelyett, hogy egy megfoghatatlan eszményt kergetnél, koncentrálj a jelen tudatos megélésére, és a meglévő kapcsolatod ápolására.
Nyitókép: Midjourney
