Boldog Karácsonyt Szingli Barátaim!

Nincs szükségünk kéretlen tanácsokra, megjegyzésekre, okosodó szólamokra, hogy „átvészeljük” az ünnepeket.

A párban élők karácsonya – a nagykönyv szerint – tele van szeretettel, békével, léleksimogató pillanatokkal, ínycsiklandó finomságokkal, nagy közös lakomázásokkal. És mi él a köztudatban az egyedülállókról? 

Szenvedés, letargia, könnyek, végeláthatatlan kérdések. A rég nem látott rokonok azt firtatják, hogy mikor fogunk végre megállapodni, és úgy néznek ránk, mintha a halál kapujában állnánk, pusztán azért, mert idén sem került gyűrű az ujjunkra. 

Az elmagányosodásunkért aggódó barátok próbálnak rávenni minket, hogy kipróbáljuk a legújabb datingappokat, hátha ezúttal szerencsénk lesz. És akkor még nem is említettem azt a mondatot, amit a leginkább utálunk hallani:

„Hadd hozzalak össze az unokatesóm nagybátyjának a szomszédjával, ő is már ezer éve egyedül van…”

Mondok én nektek valamit erről az egész karácsonyi hercehurcáról. Az ünnepeknek nem kell olyan frusztrálónak és szorongatónak lenniük, mint máskor. Valahányszor kiléptek a lakásból, emeljétek fel a fejetek, lépkedjetek büszkén, és köszöntsétek jókedvűen az embereket. Ne féljetek a karácsonytól, és egy pillanatig se törődjetek a sok károgókarcsival és vájkálóvilmával.

Korábban mindig attól rettegtem, hogy miként fogok „megbirkózni” a szingliségemmel az ünnepek idején, de idén rájöttem: cseppet sem bánom, hogy egyedül vagyok!

Valószínűleg felmerül bennetek a kérdés, hogy oké, de mi változott tavaly óta, miért viszonyulok másképp hozzá? 

A válaszom: semmi nem változott, csak az én hozzáállásom.

Elég jól érzem magam a bőrömben, hogy tudjam, nem az határoz meg engem (és a többi szinglit, éljenek itthon, vagy akár más országban, távol a gyökereiktől) hogy van-e párkapcsolatom. Pontosan tudom, hogy szenteste napjától a közösségi oldalak tömve lesznek sugárzóan mosolygó arcokkal, csillogó ruhában feszítő szerelmespárokkal, agyoncicomázott fenyőfákkal, cuki családi videókkal, és a rengeteg Facebook-profil mellett megjelenik majd az eljegyezve státusz. Ez nem fogja elvenni a karácsonyi kedvemet, sőt. Felemelem a szívemet jó magasra, oda, ahol az életem minden pillanatát töltenem kellene.

Kedves pár nélküli barátaim!

Nincs szükségünk kéretlen tanácsokra, megjegyzésekre, okosodó szólamokra, hogy „átvészeljük” az ünnepeket. Nincs szükségünk túlélési tervekre, vagy diagramokra, amelyek összefoglalják, hogy mit fogunk csinálni szinglikínunkban. Lerészegednünk sem kell, hogy megbirkózzunk az „idén sem pasiztam/csajoztam be” gondolattal.

Miért is lenne szükségünk bárki részvétére, szánakozó együttérzésére, sajnálkozó hümmögésére?

Mi jóban vagyunk a függetlenségükkel, sőt kihozzuk belőle a legjobbat. Azért, mert erős a belső hitünk, és tisztában vagyunk azzal, hogy csak az számít, amit gondolunk  magunkról, az életünkről. Ezért az idei karácsonyunk pont olyan lesz, mint amilyennek szeretnénk. Felszabadítóan egyszerű, örömteli és őszinte.