Mi az, amit megtehet egy közszereplő önmaga védelmében?

Nemrég Tóth Gabinak és Schobert Norbiéknak is meggyűlt a baja a kommentelőkkel, ami már túlmutat a megszokott közszereplő és “rajongó”párbeszéden. Meddig mehet el ilyen esetben egy ismert ember?

Természetesen a történetben nem a két híresség a kulcs, de azért dióhéjban az ő esetükről is essen szó, hogy tisztán lássunk. Tóth Gabi még várandós volt, amikor egy kommentelő, aki már korábban is trollkodott náluk, az Instagramján írta meg, hogy reméli, halva születik a baba. Gabi írt a kommentelő munkáltatójának, és elküldte a képernyőfelvételt, ami munkaidőben készült.

Szó sincs arról, hogy bárkit is “kirúgatott” volna, ez nem is állna módjában, az már a vezetés döntése, hogy náluk ez a viselkedés belefér-e vagy sem: jelen esetben nem tartották a céghez méltónak.

Schoberték arról számoltak be, hogy vannak trollok, akik a videóikat kockáról kockára elemzik: gyalázzák a testüket, a családjukat, a termékeiket, és közben egy sor olyan dolgot is állítanak, ami nemhogy sértő, de a valósággal sincs köszönőviszonyban. Tervezik, hogy jogi lépéseket tesznek, de sok esetben nem ismerik a kommentelők adatait, ezért magánnyomozó segítségét is igénybe vehetik a jövőben. Teljes mértékben jogukban áll, a magánnyomozói tevékenység teljesen legális, és bárki igénybe veheti azt.

A közszereplőnek többet kell tűrnie, de hol a határ?

FORRÁS: WIKIPÉDIA

A két egymástól független, de mégis nagyon hasonló eset kapcsán többen vetették fel, hogy közszereplőkről van szó, akiknek az Alkotmánybíróság 1994. évi határozata szerint is “többet kell tűrniük a nyilvános vitákban”. A határozat kimondja, hogy a közszereplést vállaló személyeknek vállalni kell azt is, hogy mind a sajtó, mind pedig a szélesebb közvélemény figyelemmel kíséri minden szavukat és cselekedetüket, így nagyobb türelmet kell tanúsítaniuk a kritikai megnyilvánulásokkal szemben.

Ha tehát durva szavakkal illetik őket, az még bele kell, hogy férjen, nem igaz? Elvégre ne menjen örömlánynak az, aki nem szereti, ha szexelni akarnak vele, hogy finoman fogalmazzunk… ugye?

Nos, az attól függ. Egészen más ugyanis leírni, hogy béna az énekesnő haja, vagy nem tetszik a vacak zenéje, mint a gyermeke halálát kívánni. És egészen más a tréner-üzletember alkatát kritizálni vagy arról értekezni, hogy nem ízlik egy terméke, vagy épp olyan összetevőt és hatást hazudni egy termékéhez, ami egészen biztosan nincs benne, de alkalmas arra, hogy a cég rossz hírét keltse.

Ezek ugyanis már olyan vétségek, amiket nemhogy nem kell, de nem is szabad tűrnie senkinek, nemhogy közszereplőnek, de a szomszéd fodrászasszonynak sem.

Mikor húzzunk határt, ha nem most? 

Az elmúlt években hozzászoktunk ahhoz, hogy bárki bármit leírhat következmények nélkül. Mocskolódhat, gyalázkodhat, fenyegethet, köpködhet, terjeszthet álhírt. Mindenki legyint, hiszen ez csak “vélemény”, olyanja meg bárkinek lehet. Ha azonban egy kiegyensúlyozottabb, biztonságosabb, felelős közbeszédet szeretnénk, akkor annak igenis fontos része az, hogy húzzunk végre egy vonalat és azt mondjuk: eddig, és ne tovább.

A szemétcunami ugyanis igen gyakran becsületsértés, képmással való visszaélés, közveszéllyel fenyegetés és önbíráskodás, az pedig olyan távol áll a “vitától” és a “véleménytől”, mint a tanyasi tyúk a summa cum laude diplomától a Sorbonne-on.

Elég volt abból, hogy frusztrációjukat máshol levezetni képtelen trollok emberi mivoltukban, hivatásukban aláznak másokat, a családjukat fenyegetik. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindenki csak olyasmit ír le nyilvánosan, amit arccal, névvel, akár a munkáltatója és az édesanyja előtt is vállal. Szabadon kritizálhat bárkit (ahogy teszem azt, én is a cikkeimben, de soha nem személyeskedve, bántva), de nem köpköd, hanem érvekkel és tényekkel támasztja alá a mondandóját.

Ha pedig minőségi kifogása van, azt az erre alkalmas fórumokon prezentálja, a megfelelő bizonyítékok birtokában. Amennyiben ott nem jár sikerrel, még mindig adott a nyilvánosság, de továbbra is csak a megfelelő érveléssel és dokumentációval, nem légből kapott sértegetésekkel és kirohanásokkal.

Azzal, hogy végre vannak olyan ismert emberek, akik felvállalják, hogy nem kell tűrnünk az alázást, egy kis lépéssel máris közelebb kerültünk a világhoz, amiben a trollok inkább bedobnak egy sört és káromkodnak egy cifrát, minthogy még több szemetet öntenének a világra. Márpedig a kevesebb trollszemét mindenképpen javítja mindannyiunk életminőségét…

Nyitókép: Pexels