Sírószobában szenvedhetnek az életképtelen magzatukat megszülni kötelezett nők
2021. január 27. Újabb fekete nap a történelemben, amire holtbiztos, hogy sokáig emlékezni fogunk.
Ugyanis a lengyel alkotmánybíróság ezen a napon léptette életbe a jogszabályt, miszerint egyedül abban az esetben hajthatnak végre abortuszt Lengyelországban, ha az anya élete veszélyben van, vagy a megfogant gyermek bűncselekmény – nemi erőszak, vérfertőzés – következménye.
2020. októberében a lengyel alkotmánybíróság úgy döntött: alkotmányellenesnek találják azt a törvényi előírást, amely engedélyezi a terhességmegszakítást a várhatóan súlyos deformitással születő magzat esetén.
Eddig összesen három esetben engedélyezték az abortuszt az országban:
1. Ha az anya élete veszélyben forgott.
2. A gyermek bűncselekmény során fogant meg.
3. A magzat várhatóan súlyos egészségkárosodással születik.
Mikor napirendre került a téma, miszerint ideje lenne még egy kicsit lefaragni a lehetőségekből, a lengyel nők felháborodtak. Csak a felvetés több százezres tüntetéshullámot indított el az országban. Két héten keresztül folyamatosan tüntettek a felháborodott nők, akiket készültek megfosztani jogaik teljes körű gyakorlásától. Úgy tűnt, a hangjukat meglelt, harcos lengyel asszonyok megfutamodásra bírták a kormányt. A csatát megnyerték, de a háborút elbukták – ahogy mondani szokás.
Ugyanis idén januárban csak kimondták: a magzat súlyos sérülése és gyógyíthatatlan betegségének valószínűsítése nem elég ok arra, hogy abortuszt lehessen végezni. Ne fosszák meg a születése előtt álló emberi lényt az élettől. Hozzáteszem, nem mintha Lengyelország vezette volna a toplistát az abortuszt végző országok között a kemény évi 2000 terhességmegszakítással, amit végeztek. Hazánkban 2019-ben ez a szám 25 800 volt. De nem is a számok fontosak most…
Hanem az: mit élhet át az a nő, aki kénytelen kihordani a súlyosan fogyatékos vagy életképtelen gyermekét? Már eleve az egy gigantikus trauma, amikor közli vele az orvos: a szíve alatt hordott, nagy-nagy szeretettel várt kisbabája halott, vagy jó eséllyel betegen fog születni. Ha ez a tény nem lenne elég önmagában ahhoz, hogy egy kismamát ledöntsön a lábáról a mélységes fájdalom, tettek még rá egy lapáttal: így is meg kell szülnie.
Töltsön napokat, heteket, hónapokat azzal a tudattal, hogy méhének gyümölcse halott vagy súlyosan fogyatékos lesz. Mert ha már minden reménye oda, és nem várhat egy egészséges kis csemetét, nem könnyítik meg a dolgát azzal, hogy megrövidítik a szenvedését. Kínlódjon csak a szülésig.
FORRÁS: UNSPLASH
Ez nem más, mint a női test és lélek meggyalázása, szándékos sanyargatása, terrorizálása. Egy két lábon járó koporsó lesz belőle, nem egy életet adó Szent Grál. Hogy lehet valakit ép ésszel erre kötelezni? Hát mégiscsak létezik az időutazás, és visszarepültünk a női jogokat korlátozó múlt századokba?
A lengyel nők számára két lehetőség maradt, hogy megkerüljék a törvényt: az egyik az abortuszturizmus. Akik mélyen a zsebükbe tudnak nyúlni, azokat Németországban, Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában, Hollandiában, de még Nagy-Britanniában is fogadják abortuszra. A második sokkal veszélyesebb opció: illegális abortusz, amit ha nem megfelelő körülmények között végeznek, nemhogy a magzat, de az anya életébe is kerülhet.
Szóval, mit is eredményez ez az abortusztörvény? Összetört, meggyalázott, méltóságuk vesztett, szabadságukban korlátozott nőket. De akár halottakat is, ha az előbbi eszmefuttatást vesszük alapul. És most a lengyel kormány egy új javaslattal állt elő, amivel “orvosolni próbálják” ezt a problémát.
Olyan szobák kialakításával szeretnének javítani azoknak a nőknek a helyzetén, akik nehezen tudják feldolgozni, hogy kénytelenek voltak megszülni a súlyosan fogyatékos vagy életképtelen gyermeküket, ahol kisírhatják magukat.
Tehát elismerik, hogy ez a gyakorlat lelkileg is komolyan megviseli a nőket. És erre az válaszuk, hogy elkülönítenek nekik egy helyet, ahol nyugodtan szenvedhetnek. Esetleg pszichológus segítségét is igénybe vehetik…
Nem vagyok az abortusz híve, de a nőké igen, akik megérdemlik, hogy dönthessek az életük, a testük és a benne található élet felől, ami csak az övék, meg az apáé, nem pedig az államé. Igen, tiszteljük az életet. De ez ott kezdődik, hogy egyáltalán megbecsüljük és tiszteletben tartjuk azt, aki életet adhat: a nőt.
Nyitókép: Pexels
