A gyereknevelést is könyvből kellene tanulnom?

Azon kapom magam, hogy a gyerekek születése után, nemcsak a ruhatáramat dobhatom a kukába, hanem a kedvenc könyveim is kiszorulnak a polcról, és felváltja őket a sok-sok gyerekneveléssel kapcsolatos iromány.

Arra jutottam, hogy mesekönyvet már biztosan nem fognak kapni, mert hát ahhoz még több hely kell, és akkor a maradék könyveim is a ruhatáram sorsára jutnának… Lassan ott tartunk, hogy mindenki jobban tudja, hogy is kellene nevelni a gyerekünket, mint mi magunk.

Bemegyek egy könyvesboltba, és egyszerűen nem jutok el, ahová szeretnék, mert úton-útfélen megbotlok egy hangzatos címben, és rám tör a megvilágosodás, hogy nekem ez kell. Erről azt olvastam, nagyon jó, rögtön elalszik a gyerek, ha megveszem. Soha többé nem hisztizik, és rendszerhez szoktatott önálló kisember lesz belőle, aki csak akkor kér a szüleitől segítséget, ha az adóbevallását kell leadnia.

Pozitív gyereknevelés, Mesepszichológia, Jól szeretni, Egyszerű gyermekkor… Sorolhatnám a végtelenségig, és azon kezdek agyalni, hogy az én anyám biztosan egy zseni, mert ezek nélkül is egész jól megoldotta. Persze csak magamról nyilatkozhatok, tesómmal kapcsolatban tuti vett pár ilyen könyvet, és a szekrényben elbújva olvasgatta szégyenében, hogy ő egymaga már kevés ehhez.

FORRÁS: UNSPLASH

Értem én, hogy már mindent meg akarunk magyarázni tudományosan, mert ilyen nagyon okos lett az emberiség, én is szeretek mindennek utánajárni. Mert igaz, hogy lassan mindenhez is van használati utasítás, de egyszer csak úgy éreztem, túl sok az infó. Elvesztem, már azt sem tudom, amiben eddig biztos voltam, és itt állok egy síró gyerekkel, és valahogy egy könyvben sem találom, hogy mit is kéne tennem.

Legszívesebben és is hangosan sírnék azt kiabálva, hogy az anyukámat akarom!!!

Még most is, minden olyan helyzetben, amikor döntésképtelen vagyok, amikor tehetetlen vagyok, amikor csak egy ölelésre vágyom, az jut eszembe: az anyukámat akarom. A homlokomra csapok: ilyen egyszerű lenne? És akkor eldobok mindent, a félig kiolvasott tanácsokat, abbahagyom mosást, a takarítást, mindent, és minden józan ész és okos tanács ellenére odabújok a kis pihe-puha, jó illatú testéhez, és azt teszem, amit az anyukám tenne. Ott vagyok. Beválik.

Megnyugszom én is. Minden a tervek szerint halad. Lehet, hogy nem az én terveim szerint, de igazából mindegy is. A legtöbb, amit adhatok, az a jelenlétem, és az, hogy amire mindig is számíthat, az az, hogy mindig ott vagyok. Lehet ezt tanítani, de a legtöbbünkben alapfelszereltség. Nem mindent lehet megmagyarázni, és nem is mindent kell. Van, hogy az a legjobb, ahogyan érzed, minden fordított tanács ellenére.

Hajnal Csilla

Nyitókép: Unsplash