Az élet elmegy mellettem anélkül, hogy szeretve lettem volna?
Egész életemben utáltam a romantikus filmekben látható hazugságokat a szerelemről. Hogy mindig szép, mindig tökéletes, és a vége úgyis happy end lesz.
Sokáig várakoztam, és nem jött. Se a herceg, de még a ló sem, aki hírül adhatta volna, hogy a herceg félúton belehalt az utazásba vagy a végeláthatatlan gyönyörbe a többi nővel. Nem volt jele boldogságnak, vagy annak, hogy a romantikus filmek piknikjei, utazásai, véletlen találkozásai az én életemben is felbukkannak majd.
A legelső dolog, amire gondoltam, hogy dühös vagyok, a másik pedig az, hogy féltékeny. Aztán ahogy jobban elgondolkodtam, rájöttem: lehet, hogy csak irigy. Kiköpött Bridget Jones voltam egész életemben, akinek a Mark Darcyja elakadt valahol a csúnya karácsonyi pulcsijában. És nem érkezett meg tavaly sem a hagyományos decemberi partira, vagy az esküvőre, ahol magányosan jelentem meg.
Bár a fenekem néha Bridgetével nőtt, mégis mindig olyan magabiztos nő látszatát igyekeztem kelteni, mint a Szex és New York Carryje. Az én Mark Darcym nem sietett, csak a kis ő-k jöttek, meg az ABC egyéb, kevésbé ide illő betűi.
Az én Mark Darcym nem volt ott. Amikor boldog voltam, nem örült velem, amikor sírtam, nem tartotta a vállát vagy ütötte el egy poénnal a dolgot, közben törölgetve a könnyeimet. Az én Mark Darcym – aki jófiú, felvértezve minden tulajdonsággal, amit a rosszfiúkból valaha is akartam – mindig csak a rosszabb tulajdonságok birtokosa volt. Közelében sem járt a filmbéli alaknak.
FORRÁS: UNSPLASH
Azt hiszem, néha csak állomások vagyunk az ilyen embereknek, aztán mennek tovább. Vagy a buszon szomszéd ülésben ülő idegenek, akik végignéznek egy szerelmi jelenetet. Ted Mosby mellett nem mi tartjuk a sárga esernyőt, de látjuk a lányt, aki igen – és közben rátalál a szerelem.
Mellettünk meg elmegy az élet anélkül, hogy valaha is igazán szeretve lehettünk volna.
Mert a való világban élünk ugyan, de félig csukott szemmel járunk, a lehetőségeket meg sem látva. Csak arra figyelünk, mennyit mutat a mérleg, gyűrődésmentesek-e az ingjeink, a munkahelyünkön 100%-ot nyújtunk-e. Tökéletes ebédet teszünk-e az asztalra, ha valaki vendégségbe jön hozzánk.
Mi, akik a romantikus filmekben látott szerelmet keressük, igyekszünk megfelelni mindenhol. Tökéletes karrierista nőkké válunk, akik belül gyöngédek és érzékenyek, de elő kell csalogatni az oroszlán mögül a kisnyulat, hogy hagyjuk magunkat simogatni.
Mi, akik a romantikus filmek szépségét akarjuk átélni a mindennapokban, reménytelenül fülig szerelmesek leszünk már a Nagy Ő gondolatától is. Kitartóan gyakoroljuk a tökéletes pite receptjét, vagy megvalósítjuk önmagunkat. A lelkünk mélyén többen is Bridget Jonesok vagyunk, és valahogy sosem tudja megölni bennünk a világ azt az érzést, hogy mindannyiunknak eljön majd a Marc Darcyja…
Nyitókép: Unsplash
