Tanulj már meg nemet mondani, különben átgázolnak rajtad!

Van ez a film, az Igenember Jim Carrey-vel. Amikor fogadalmat tesz, hogy mostantól mindenre igent mond, mert azt reméli, hogy akkor pozitív irányba változik az élete.

Bájos kis történet, de szerintem sokkal felszabadítóbb ereje van a nemet mondásnak, mint az igennek. Egy bizalomkutató szerint a keleti kultúrákban kisebb a bizalom mértéke a munkahelyeken, ami részben annak köszönhető, hogy az emberek ritkábban mondanak nemet.

Egyszerűen ott nem szokás elutasítani dolgokat, emiatt belemennek olyan szituációkba, ígéretekbe, amik nem biztos, hogy előnyösek számukra. Ebből aztán rengeteg kellemetlen élmény és tapasztalat származhat, ami hatással van a bizalom szintjére egy adott céges kultúrában.

Szerintem ez a hozzáállás nálunk is megfigyelhető. Sokszor bevállalunk valamit akkor is, ha nincs meg hozzá a kellő tudás/idő/tapasztalat/kedv – mert félünk a következményektől.

Mit szól majd a falu? 

Klasszikus beidegződés, ami még anyáinktól, apáinktól maradt ránk. A megfelelési kényszer pszichológusok szerint kialakulhat már csecsemőkorban, de az évek alatt is magunkra szedhetjük ezt a kevésbé építő “létállapotot”. Ha nem úgy cselekszünk, ahogy elvárják tőlünk, akkor megszégyenülünk, és nem fogadnak el olyannak, amilyenek vagyunk.

FORRÁS: PEXELS

Ne menj le egy szint alá!

Pedig szerintem akik mindenre igent mondanak és mindent bevállalnak, komoly önértékelési problémával küzdenek. „Ha szó nélkül megteszem, amit kérnek, akkor elismernek, szeretni fognak és felnéznek majd rám.” Számomra egy ember, aki mindenre igent mond, komolytalan.

Végesek a kapacitásaink, az időnk, az energiánk, és nem mindig lehet kedvünk mindenhez. Ez pedig teljesen rendben van. Ahol azt várják, hogy folyamatosan bizonyítsuk a hűségünket, szerelmünket, szakmai rátermettségünket stb. és ennek érdekében többször mondjunk igent, ott gond van.

Védd a határaidat! 

Innentől idáig vagyok én, ettől eddig pedig te. Ha nem húzzuk meg a határainkat, átgázolhatnak rajtunk. A határok meghúzása pedig sokszor azzal jár, hogy nemet mondasz. Hogyan ébresszük fel ezt a felszabadító képességet?

Először is, ha kérnek tőlünk valamit, gondolkodjunk el, mielőtt zsigerből rávágjuk az okét! Ez most belefér nekem? Mi hasznom származik belőle rövid/hosszú távon? Van rá elég időm? Milyen hatással van a lelki/testi jóllétemre? Csak azért vállalnám be, mert ezt várják el tőlem, vagy tényleg akarom?

Igen, legyünk picit önzőbbek, és mérlegeljünk, mielőtt azonnal igent mondanánk! Azt fogjuk tapasztalni, hogy sokkal szabadabban mozgunk majd a világban. Elkezdenek tisztelni azok, akik eddig nem tiszteltek (vagy eltűnnek az életünkből), és megjön az önbizalmunk. Merjünk néha nememberek is lenni!

Nyitókép: Pexels