Pulitzer utolsó leheletéig harcolt a korrupció ellen

A fake news világa tíz éve még úgy tűnt, a sci-fi kategóriába tartozik, mára viszont a legyőzése lett napjaink egyik legnagyobb kihívása.

A globalizáció és a digitális forradalom árnyékában vajon hol van a helye a klasszikus újságírásnak? Ha újraolvassuk Joseph Pulitzer gondolatait, az derül ki, hogy halála után több mint száz évvel érvényesebbek, mint valaha. A technológiai óriások térfoglalása és a sok milliárdnyi mobil bűvöletében sosem volt relevánsabb az igazság feltárása, mint most.

A jövő újságíróinak kezében van a hatalom…

Pulitzer elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy szükség van a szakmabeliek egyetemi szintű oktatására. Frusztrált volt a kortárs újságírók középszerűségétől, kiemelten fontosnak tartotta, hogy megtanítsák őket mélyre ásni és félelem nélkül írni. Végrendeletében pénzt hagyott a Columbia Egyetemre, hogy megalapítsák az újságírás tanszéket.

Halála után egy évvel teljesült az álma, öt évvel később pedig átadták az első Pulitzer-díjat is. Ma 21 kategóriában osztják az elismerést, amely a világ változásaira reagálva fejlődött, egyvalami azonban változatlan maradt. A legtöbb díjat azok a zsurnaliszták kapták, akik korrupciót lepleztek le – méltó emléket állítva így Pulitzernek, aki folyamatosan az igazságot kereste.

Amire egy újságnak szüksége van a híroldalain, a főcímekben, a szerkesztőségi oldalon, az a tömörség, humor, leíró képesség, szatíra, eredetiség, jó irodalmi stílus, tömörítés és pontosság, pontosság, pontosság.

Kevés médiamogulról mondhatjuk el, hogy öröksége folyamatos inspiráció a szakma számára. Pulitzer nélkül azonban más lenne a sajtó története és szerepe. Pedig neve eleinte a sárga újságírással fonódott össze, amit leginkább a közte és a William Hearst között dúló példányszámháborúra használnak. A szenzációkeltésre építő újságírás mindennapi eszköze a botrány volt: bűnügyek, katasztrófák, híres afférok.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

Az olvasottság növelésének érdekében Pulitzer számos újítást vezetett be: sportrovat, képregény, illusztrációk, női divat, így az információközlés mellé belépett a szórakoztatás is. A későbbiekben elhatárolódott korai módszereitől, hogy kidolgozza a ma is érvényben lévő szakmai kritériumokat. Miközben állandó keresztes hadjáratot vívott a korrupció ellen, lapjait a társadalmi haladás eszközévé tette. A sajtó általa vált először politikai nagyhatalommá.

Az újságoknak nincs szüksége barátokra.

Régen a lapok egyértelműen a politikai pártok alá voltak rendelve, eszközként szolgáltak a különféle ideológiák terjesztéséhez vagy tromfolásához. Pulitzernek meggyőződése volt, hogy a cinikus, zsoldoslelkű, demagóg sajtó idővel ugyanolyan alantas népet teremt, mint amilyen ő maga. Ezért szajkózta, hogy érdek nélküli, közszolgálati szellemű sajtóra van szükség.

St. Louis-ban kezdődött újságíró karrierje, ahol az eleinte kis példányszámú lapjait társadalmi ügyeknek szentelte, és belevetette magát a kormányzati korrupció leleplezésébe. Majd megváltoztatva az addigi tradíciót, szerkesztőségi cikkben közölte, hogy lapja független, megbízható orgánuma az igazságnak. A két újság fúziójából létrejött St. Louis Post-Dispatch mai napig a város vezető lapja(!).

Nincs az a bűn, csel, trükk, svindli, ami nem a titokból élne. Ha ezeket nyilvánosságra hozzák, megtámadják, nevetségessé teszik a sajtóban, a közvélemény előbb-utóbb elsöpri azokat.

A vizionárius Pulitzer az igazság bajnoka volt. Lapjai tényfeltáró riportokban és vezércikkekben ekézte kíméletlenül a kormányzati hazugságokat, és keményen üldözte a gazdag adócsalókat. Tollforgató hadjáratai nyomására elkezdődött a biztosítóipar szabályozása, valamint a trösztellenes törvénykezés.

A törvénytelenségek leleplezése, valamint a publikum politika iránti érdeklődésének felkeltése túlnőtt St. Louis határain. 1883-ban megvette a The New York Worldöt, ahol szintén a magas szintű korrupcióra és vállalati botrányokra koncentrált. Ekkor híresültek el álruhás riportjai, és a lap hamarosan az ország legnagyobb példányszámú lapja lett.

Hogy a „minden lapszám egy lehetőség és kötelesség, hogy valami bátrat és igazat mondjunk, hogy felülemelkedjünk a középszerűségen” gondolat mennyire igaz, arra Pulitzer élete a legjobb példa.

Azok után, hogy a makói születésű emigráns Amerikába érkezve egy padon aludt a parkban, szenet lapátolt, állatokra vigyázott, majd 40 évesen megvakult, de haláláig vaskézzel igazgatta birodalmát, nem csupán a középszerűségen emelkedett felül. Halála után 110 évvel a nyilvánosságnak soha nem látott ereje van. Az más kérdés, hogy miképpen élünk vele.

Nyitókép: Wikipédia