Az éjjel öleléseit a hajnali mosolyod teszi szebbé…

Hajnalodik. Még ébredezik a természet, a távolban narancssárga fényben kel fel a nap a fák mögött. Le sem feküdtünk. Csak ülünk a teraszon, puha, színes takarókba bugyolálva. 

Kezeddel átkulcsolod a vállam, érzem, ahogy a nyakamba szuszogsz. Csend van, csak a madarak kezdenek csipogni a fák lombjában. Kezeddel végigsimítod a meztelen hátam, kicsit kiráz a hideg, de jólesik. Belecsókolsz a nyakamba, majd kimászol mellőlem a kanapéról.

Megsimogatod a kócos hajamat, és bemész a házba. A szúnyoghálós ajtó csukódása felébreszti a kutyát, álmosan vánszorog a kanapéhoz, majd összekucorodik és alszik tovább. Jó nagy szőrös kutyád van, talán border collie fajta. Lehajolok hozzá és megsimogatom, hálásan, de kicsit értetlenül néz rám, aztán elfordul és alszik tovább.

Magamra húzom a takarót, mert annak ellenére, hogy nyári hajnal van, fázom kicsit. A takaró olyan retró patchwork varrás, puha, bolyhos, látszik, hogy nem mai darab, és sokszor volt kimosva. Mégsem az az érzésem van, hogy ódon, hanem hogy olyan otthoni.

Lassan kel fel a nap, átszűrődik a fénye a fák ágai között. Csodálatos látvány. Ahogy egyre emelkedik, úgy mindig másképp festi narancssárgára a kertet. Kinn buja növényzet van, nemigen szoktál foglalkozni vele, de pont ettől olyan vadregényes. Hátul egy bodzabokor, érezni az illatát a levegőben. Lehunyom a szemem és belemerülök a reggelbe, amikor isteni kávéillat árad a házból.

Megérkezel egy szál alsónadrágban, két bögre gőzölgő kávéval. Huncut mosoly van a szád sarkában, és a nap fényétől kicsit hunyorogsz. Látszanak a ráncok a szemed körül, még karakteresebbé teszik az arcodat. Nem is tudok elképzelni tökéletesebb reggelt. Visszabújsz mellém a kanapéra a takaró alá, még mindig csöndben ülünk egymás mellett, kávézunk.

FORRÁS: UNSPLASH

Finom habos kávét készítettél, ahogy szeretem. Pedig szinte nem is ismersz, mégis valahogy kitaláltad, hogy ez a kedvencem. Te persze csak egy presszót iszol, majd rágyújtasz mellé. Rettenet büdös a cigaretta, de valahogy nem rondít bele a hangulatba. Rágyújtok én is, fújjuk fel az égbe a füstöt. Összenézünk, és hangosan nevetünk. Aztán magadhoz húzol, mintha soha nem akarnál elengedni.

Elnyomjuk a cigarettát, és kezeddel benyúlsz a takaró alá. Végigcsikized a meztelen testemet, eljátszol a melleimmel, benyúlsz a lábaim közé. Hozzád fordulok, és egymás szájába harapva csókolózunk. Hosszú percekig. Még jobban összekócolod a hajam, de nem bánom.

Mire teljesen felkel a nap, már az autómban tartok hazafelé. Az utakon még alig van forgalom, hiszen hétvége van. Az első piros lámpánál lehúzom az ablakot és rágyújtok. A szám sarkában halvány mosollyal vezetek hazáig. Remélem, látlak még.

Nyitókép: Unsplash