Egy férfi rajongása bosszantó is lehet! Hol a határ?
– Kérlek, ne szólj a főnökasszonynak! Kérlek! – nézett rá Kevin könyörgően. Lenke szemei szikráztak a dühtől. Ki nem állhatta a férfit, mert folyton utána koslatott. Ahogy belépett az irodába, rögtön talált valami ürügyet, hogy a nyomába eredjen.
Most meg a fénymásolóban azzal jött, hogy ő a leggyönyörűbb, akit valaha látott. Lenkének elfogyott a türelme. Bosszantotta ez a kitartó rajongás, így megfenyegette, hogy bepanaszolja a főnöknél. A kis “kéjenc” elszégyellte magát, és kipirult arcát takargatva lépett ki az iroda ajtaján. Napokig a nő közelébe sem mert menni, nemhogy megszólítani.
Lenke viszont minden reggel az ő íróasztala mellett volt kénytelen elsétálni, és végig magán érezte sóvárgó tekintetét, ami kosztümön keresztül is égette a bőrét. Egy nap azonban üresen árválkodott az asztal – a munkatársaktól tudta meg, hogy gazdája személyes okokra hivatkozva más részlegre kérte magát. Elégedett mosoly futott végig Lenke arcán, hogy végre megszabadult a fickótól.
De ahogy teltek a hetek, azon kapta magát, hogy nincs kinek beszólnia, senkit nem tehet nevetség tárgyává. Az aprócska meglepetések is elmaradoztak az asztaláról, mert Kevin már nem volt ott. A lányok persze pletykáltak róla, vajon miért ment el. Lenke csak sejtelmesen hallgatott, pedig ő tudta az igazságot. Néha benézett a másik részlegre, de a férfit elkerülte, és ostobán érezte magát, amiért hiányolja a próbálkozásait.
Évek óta ő volt az első pasi, aki hús-vér nőként gondolt rá és egyáltalán vette a bátorságot, hogy közeledjen. Tény, hogy pocsék módszert választott, de akkor is meglátott benne valamit, amit mások nem. Aztán meghallotta, hogy azt mesélik róla: stílust váltott. Levágatta a haját, borostát növesztett és divatosan kezdett öltözni.
FORRÁS: UNSPLASH
Lenke oldalát furdalta a kíváncsiság, mégis hogy nézhet ki most. Egy mondvacsinált indokkal átment a férfi részlegére, és megleste. Tényleg sokat változott, de komornak is tűnt, mint aki elvesztett valamit. „Megérdemli!” – keményedtek meg a nő arcvonásai. Különben is, már egy ideje levelezget azzal a sráccal, kár egy gondolatmorzsát is erre a kéjencre pazarolni.
A másik pasi intelligens, kedves, vicces, és valami édes báj sugárzik a soraiból, bár kissé félénknek tűnik. Alig várta, hogy végre randit kérjen tőle, ami meg is történt pár nappal később. Az ismeretlen hódoló vacsorázni hívta, egy jó hírű étterembe. Szíve szerint egyből igent mondott volna, de kicsit kérette magát, mielőtt megírta a választ.
Aztán nagy izgalommal készült a találkozóra. Mindent tökéletesnek talált magán: a ruha épp annyira kihívó, mint amilyennek lennie kell. A parfüm, smink, frizura mind-mind összhangban. Késve érkezett – de ha tudta volna, hogy ki vár rá, akkor el sem indul! Megdöbbent, amikor a megbeszélt helyen és időben Kevinnel találkozott. Sosem gondolta volna, hogy ő az álompasi!
Már épp készült elrohanni, amikor a férfi szolidan ugyan, de elállta az útját. Remegő hangon, kiskutya tekintettel kezdett bele mondandójába:
– Várj! Tudom, hogy ki nem állhatsz, van rá okod, de kérlek hallgass meg! Régóta tetszel, és annyira össze akartam veled jönni, hogy közben átléptem egy határt, amit nem lett volna szabad. Sok tanácsot kaptam a haveroktól, hogyan hódítsalak meg, és a legrosszabbat választottam. Ne haragudj! – mondta bűnbánóan, majd folytatta. – Meghívhatlak legalább egy italra? Ha nem szeretnéd, akkor hívok neked egy taxit, hogy rendben hazaérj.
Lenke gondolatai vadul kavarogtak. Pocsék egy kezdés, de ha már így kiöltözött…
– Csak egy ital, semmi több! – válaszolt szigorúan, magát is meglepve. Kevin illedelmesen maga elé engedte, ahogy átsétáltak a bárba. Lenke alig észrevehetően közelebb lépett a férfihoz. Csak most vette észre, milyen magas. „Mindig is kedveltem a magasabb pasikat – futott át az agyán. – Ki tudja? Talán megérdemel még egy sanszot…”
Nyitókép: Unsplash
