Ha lelki szemetesnek használsz, az nem barátság!

 – Szerintem van valakije. Persze, ezt csak gondolom. A Facebookon nincs kiírva a kapcsolati státusza, a képein is csak egyedül vagy a családjával látom. Mégis… az az érzésem, hogy igazam van. Láttam egy csajt az ismerősei között. 

Elég csinos, de hozzám képest… hagyjuk is. Na, az mindig szívecskével lájkolja. Gyanús. De ha erre rákérdezek, még a végén hülyének néz, hogy állandóan csekkolom a profilját. Tuti dugnak, vagy a lány akar valamit. Ah… szar az egész. Szerinted?

– Szerintem szimplán kérdezz rá – bökte oda ő csak úgy félvállról. Nem is igazán értette a barátnője problémáját. A fele sztorinál elkalandozott, mert már nem tudta nyomon követni a soron következő áldozatok szidalmazását. Unta már Annát és az állandó nyávogását.

Igazából nem is unalomról volt szó, hanem sértettségről. Havonta egyszer találkoznak. Pénteki napot szoktak választani, mert akkor mindkettőjüknek szabadnapja van. A gimi óta vannak jóban, mondhatni legjobb barátnők, de az ő részéről kezdett kopni a barátság. Volt pár év kihagyás is, amikor Annának jól ment. Nagyon is jól.

Neki meg nehezebben. Azok az évek a kemény munkáról, alázatról és tűrésről szóltak.  Szóval, van ez a havi egy alkalom, és láss csodát… megint csak Annáról beszélnek, meg a félig-meddig elcseszett életéről. Megint végig kell hallgatni, hogy mit csinál az új pasi, hogy a régi mekkora barom. Hogy a munka is szar, nem jól fizet, szemét a főnök, és egyébként minden férfi ebben a világban csak és kizárólag belé szerelmes.

Közben ülnek a Király utcában valami divatos helyen, és délután kettőkor már pezsgőt isznak eper díszítéssel. Mert a látszat fontos! Hányinger… Nem a pezsgő, meg nem a csajos délután. Azt nagyon is élvezné. De azt már nem, hogy hosszú hónapok óta csak róla van szó.

FORRÁS: UNSPLASH

Csak akkor csörren meg a telefon, ha Annának problémája van, és tanácsra vagy lelkisegélyre van szüksége. Ebből fakad a sértettség, amit most érez. Mert mi ő? Egy lelki szemetesláda? Annyira szeretne már egyszer tényleg őszintén beszélgetni. Annyira szeretné, ha Anna egyszer – igaz barátnőként – őt is végighallgatná.

Mert neki most jó. Most hirtelen… minden lebeg.

Mert 30 évesen végre talált egy férfit, akivel szépen, lassan haladnak előre a szerelem útján. Ő most végre boldog, helyén van. Furcsán romantikus és idealizált világba került ettől a félig még idegen férfitól, és úgy szeretné ezt az örömöt megosztani a barátnőjével!

– Van valakim – bökte ki végül, de amint kimondta, már meg is bánta.

– Majd elmúlik. Ne gondold, hogy nem ver át! Egyáltalán, hol ismerted meg? Látod, én is azt hittem, hogy van. De most hol van? – Anna keserű válasza szinte fejbe kólintotta.

Nem is szólt többet, csak némán végighallgatta a további panaszáradatot, majd megköszönte a „kellemes délutánt”, és hazaindult. Ennek a barátságnak most vége… Ennek a barátságnak most vége? – Ezt a gondolatot ízlelgette magában. Mire a Váci utca végére ért, a válaszban is biztos volt már, és mosolyogva ült be egy taxiba.

Nyitókép: Unsplash