Megalázott feleségből boldog, önálló nő – Sosem késő változtatni!

Vannak olyan virágok, amikről mindig ugyanaz a szívemnek kedves személy jut eszembe – mindig nő, sohasem férfi. Anna emlékét a bazsarózsa idézi fel bennem ilyenkor májusban. 

Ahogy megérzem a jellegzetes édes illatot, önkéntelenül is mosolyra húzódik a szám. Mert Anna és a bazsarózsa a csodát képviselik számomra: a nőiesség csodáját. Minden évben rácsodálkozok: hogy tud egy olyan pici és keményen zárt gömb ilyen hatalmas, illatos sziromcsodává nyílni?

Ugye mennyire nem látszik rajta, hogy mi rejlik benne? A nők időnként pont ilyenek. Nem a szerencsések, akiknek az élete szerető családban kezdődik és ölelő, védelmező férfi karokban folytatódik. Vannak olyanok is, akiket nem dédelget, nem dicsér senki, mert nem tudják bennük meglátni a születő csodát.

Anna családja nem a védelmezők közé tartozott. Nem így indult, de a szülei válása, majd az édesapja halála után már kevés figyelem jutott neki. Az édesanyja túlélésre rendezkedett be, hol az egyik, hol a másik férfi mellett próbált támaszt keresni – sikertelenül. Anna nem volt különösen megkapó szépség, inkább olyan kedves különc volt gyerekként.

Soha nem tartozott igazán semmilyen közösségbe. Két biztos pont volt az életében: betegeket akart gyógyítani, és minél előbb eltűnni otthonról. Az otthon egyébként is relatív fogalom volt, mert gyakran költöztek. A lakótársak is változtak, pótapák és pótnagyszülők váltották egymást. Nem akart velük élni.

A bántások jó részét elkerülte, mert alig volt otthon, ha mégis, akkor beletemetkezett egy könyvbe, vagy zenét hallgatott. A zenének köszönhetően került közelebb Zolihoz is. Egy koncerten találkoztak, ő volt a DJ egy nagyobb zenekar előtt. A fiú egészen másnak tűnt, mint ő: nagyhangú, érzelmes, széles gesztusokkal és nagy baráti körrel.

Anna nem is értette, mi vonzót találhat benne, a szürke kisegérben, akin addig leginkább átnéztek. Pedig Zoli komolyan vette a lányt, és a rá jellemző vehemenciával kezdett udvarolni. Nem kellett sok idő hozzá, és megvolt az esküvő, a gyerek pedig úton.

Bolondos, zajos hónapok következtek: Anna fürdött Zoli felé áradó szerelmében, egészen a gyerek érkezéséig. Aztán a fiatal apa rögtön beleszeretett a fiába. Saját magát látta benne, minden figyelmet és gondoskodást biztosítani kívánt számára, ami csak elérhető. Annát viszont megunta…

Nem akarta elhagyni vagy elengedni, de kihűlt a szerelem, amit iránta érzett. A nő és a gyerek egy biztos háttérországgá vált számára, neki viszont szüksége volt az állandó pezsgésre, hódításra, a friss szerelem érzésére.

Tudta, hogy szerezze meg – és meg is kapta.  Anna először tiltakozott, veszekedett és sírt, így Zoli titkolta az újabb kapcsolatokat. A szeretőit pedig azzal hitegette, hogy elválik. Aztán ezek a nők szépen fokozatosan beépültek az életükbe.

A férfi már nem törődött azzal, hogy titkolózzon, időnként be is mutatta a szeretőit Annának.

Ő pedig egyre fásultabbá vált, csak a fiának élt és a munkájának. Jöttek is a szakmai elismerések egymás után. Senkinek nem volt annyi iskolája, mint neki – egyik képzést végezte a másik után, csak otthon ne kelljen lennie. A ruhatára is elszürkült lassacskán – a hajával együtt. A fia felnőtt és elköltözött. Anna egyedül maradt. A férjével, de mégis egyedül…

Egyik nap véletlen fültanúja volt, ahogy az aktuális szerető épp szakít a férjével. Zoli papíron őhozzá tartozott, és mégis ez az idegen nő mondta ki azokat a szavakat, amiket neki kellett volna még évekkel ezelőtt. Aznap meghalt benne valami. A férfi megérezte, mert láthatóan idegesítette Anna közönye, ahogyan elé tette a vacsorát.

Ordítani kezdett, és kivágta az ételt az ablakon – megtette máskor is, az üveges visszatérő vendég volt már náluk. De most egy kést is felkapott, és fenyegetni kezdte Annát. Őt pedig a félelem végre felrázta, és kiszaladt a házból. Soha többé nem tért vissza.

Évek teltek el, a férje nem könnyítette meg a válást. Vinni akart mindent: házat, kocsit, megtakarítást. Anna azonban nem hagyta magát. Kibérelt egy lakást a legzártabb házban, amit csak talált, messze az egykori otthonától. A lakók tudták, hogy nem engedhetik be a férjét.

Ekkor ismertem meg én is. Sokat sírt, mégis kitartó maradt. Végül Zoli fáradt ki hamarabb: Anna szabad lett. Ekkor kezdődött igazán az élete. Ötvenesen fogalma sem volt, hogy a munkáján kívül mit szeret, így kipróbált mindent. Táncolt, festett, utazott, barátokat szerzett.

Már nem szürke ruhákat hordott, hanem színes, virágos szoknyákat, amik kiemelték szép hosszú lábait. Vagány, rövid frizurát vágatott magának. Sárga biciklijét és széles mosolyát messziről megismerte mindenki a környéken.

Mindenkihez volt pár biztató szava, akivel csak találkozott. A bazsarózsa szépen lassan kinyílt, és a kibomló szirmok egy csodás életet ígértek, aminek az illata messzire elér és örömet okoz. Nekem azóta is ő jelenti a májust.

Nyitókép: Unsplash

Lelkisegély Szolgálat elérhetőségei:

Ingyenesen elérhető zöld szám mobilról és a legtöbb szolgáltatótól: 137-37

Normál díjas vonal: +36 1 329 33 80

SKYPE mindennap 18-23 óráig: „segelyvonal”

Chat: http://chat.hatter.hu  hétfőn és szerdán 18-23 óráig

Email: lelkisegely@hatter.hu