A tested kevés, a lelkedet is szeretni akarom!
Te voltál az életem célja, értelme, vágya… Te voltál a mindenem. Igaz, hogy szakítottunk, nem egyszer, nem kétszer, megszámolni sem tudnám, hányszor. Azt mondtad, hogy köztünk végleg vége mindennek, eltűntél, majd mikor épp kezdtem kigyógyulni belőled, jött az üzenet.
Azt ecsetelted, mennyire hiányzom, és nélkülem üres az életed. Persze ennek annyira megörültem, hogy azonnal válaszoltam. Már aznap este ismét egymás karjaiban voltunk, és újra érezhettem forró ajkaidat, a csókod ízét. Aztán másnap reggel újra azt mondtad, hogy ez így nem mehet tovább. Köszönjünk el egymástól, és induljon mindenki a maga útján, arra, amerre akar.
Mit tehettem volna? A könnyeimmel küzdöttem, de elfogadtam a döntésed. Új lapot nyitottam, egy másik életet, amiben nem vagy benne. A kezdeti szenvedés után napról napra jobban lettem. Kezdtek begyógyulni a sebeim, a szívem sem sajgott már, a testem vágyainak sem te lettél az egyedüli célpontja. És akkor újra rám írtál…
Számtalanszor eljátszottuk a fenti forgatókönyvet, és én mindig gyenge voltam. Nem volt senki más, aki annyit jelentett volna, mint te, hát igent mondtam, és veled töltöttem az éjszakát. Egy idő után már a szakítás utáni kétségbeesésem sem volt olyan hatalmas. Kezdtelek kiismerni, jól tudtam, mi következik a szenvedélyes együttlét után.
És az egyedül töltött időszakaimban rájöttem: nélküled is boldognak kell lennem. Meg kell szabadulnom a függőségtől, ami hozzád köt. Új életet kell kezdenem, és nem csak ideiglenesen. Regisztráltam egy társkereső oldalra, hogy megpróbáljam mással jól érezni magam. Találtam is egy hölgyet, akivel az első pillanattól kezdve jól megértettük egymást.
Vidáman, gondtalanul teltek a találkozóink, jókat nevettünk, és élveztük egymás társaságát. Egyvalami azonban mégis hiányzott, ez pedig a szerelem. Nem tudtam egyszerre két nőt szeretni – mert annak ellenére, hogy miként bántál velem, még mindig érted rajongtam teljes szívemmel.
Az eszem viszont azt tanácsolta, lépjek tovább, mert csak egy játékszer vagyok a kezedben.
Végül összeszedtem minden erőmet, és az eszemre hallgattam. Amikor egy pár hetes szünet után újra megkerestél, a könnyeimet nyelve mondtam ki a választ: nem. Nem találkozom veled. Nem vágyom már forró éjszakákra, ha a reggel hideg elutasítást hoz.
Nem vágyom a simogatásodra, ha másnap ugyanazzal a kézzel taszítasz el. Sokáig tartott, míg megértetted, hogy a döntésem végleges, de megérte kitartanom. Mert örökre kigyógyultam belőled. A nő pedig, aki nemcsak a testével, hanem teljes lelkével is szeret, ma már a szerető párom. Ő az, aki megérdemli a szerelmemet.
Nyitókép: Unsplash