Nem kérek a közös kasszából, házasság után sem!

Általában vérre menő viták kerekednek abból, hogy közös vagy külön kasszán éljen-e egy pár. A külön költekezők a pénzügyi függetlenségüket féltik, míg a másik tábor szerint egy kapcsolat nem is kapcsolat közös kassza nélkül. 

Azt hallottam, hogy mindig eljön egy fordulópont, amikor le kell ülni együtt, és beszélni KELL a pénzügyekről. Mondjuk akkor, amikor a pár a közös jövőt tervezi, vagy összeköltözéskor, de legkésőbb a házasságkötés előtt. Nálunk valahogy soha nem került sor erre, pedig időközben össze is házasodtunk. A közös kasszából pedig egyikünk sem kér, köszönjük szépen, remekül megvagyunk így.

Először is: bármi történhet!

Nyilván nem a legrosszabbal számol az ember, de a közös bankszámla gondolata számomra inkább teher, mint előny. Máig emlékszem az esetre, amikor anyukám személyügyesként dolgozott, és az egyik dolgozó a férje számlájára kapta a fizetését. Amikor valamilyen okból a számlát tartozások miatt letiltotta a bank, a hölgy saját fizetése is elérhetetlenné vált.

Van olyan ismerősöm, akinek egy külföldi (banki!) pénzfelvételnél történt valamilyen lopási kísérlet, és lenullázódott a számlája. Hiába van a banknak biztosítása ilyen esetekre, mire visszakerült az összeg a számlára, több hét is eltelt.

Szóval egyben biztos vagyok: egy bankszámla nem bankszámla. Nem attól félnék, hogy a hitvesem elszökik Vegasba a vagyonunkkal, hanem attól, hogy ha az egy szem közös számlánkat megcsapolná valaki, akkor buknánk az összes pénzt.

FORRÁS: UNSPLASH

Elszámolásszagú az egész

Aki megszokta, hogy saját maga rendelkezik a megkeresett pénzével, nem biztos, hogy jó néven veszi, ha a másik ember szeretné meghatározni, hogy mire költhet ezentúl. Én sem vagyok mindenféleképpen közös kassza ellenes: ha a pár mindkét tagjának ez az evidens, akkor természetesen az egy nagyon jó dolog! Hiszen egyetértés van.

De nagyon sokszor olvasok arról, hogy csak az egyik fél erőltetné, míg a másik vígan elvan anélkül. Kövezzetek meg, szerintem az esetek jó részében az erőlteti a közös számlát, aki csóróbb vagy kontrollálni szeretné a másikat.

Persze hallok olyan érveket, hogy mi van akkor, ha a nő gyerekkel van otthon vagy munkanélküli. A férjem szerint akiben nincs annyi, hogy ilyenkor saját magától gondoskodjon a másikról anyagilag is, vagy neadjisten a kezébe nyomja a bankkártyáját, azon az erőltetett közös kassza sem segít…

És mi van az ajándékokkal? 

Nagyon szeretek ajándékozni, főleg neten vásárolok, és egyáltalán nem szeretném, ha a férjem tudná, hogy mennyit költök rá. Amikor ajándékot ad az ember, nem véletlenül vakarja le vagy satírozza ki az árcímkét. Ehhez képest bizarr belegondolni, hogy veszek valamit, és a másik embernél már pittyeg is a banki sms. Eléggé illúziórombolónak tűnik.

Az anyagilag független kapcsolatokat sokszor ridegnek, szeretetlennek képzelik el, ahol mindenki önző módon csak a saját pénzével van elfoglalva. A külön kasszát pártoló ember egy irigy kutya, akinek nem akaródzik bedobni a lóvét a közösbe. Pedig egyáltalán nincs így!

Mi például a rezsit felesben fizetjük, a hűtőt is rendszeresen feltölti valamelyikünk – de a többit mindenki arra költi, amire akarja, arra gyűjt, azt vesz, amit csak szeretne. Felnőtt embereknél evidens kellene, hogy legyen, hogy felelősségteljesen költekeznek anélkül, hogy ezt a másik felügyelné vagy szabályozná. Mivel húsz éve dolgozom, be tudom osztani, amit keresek. A párom ugyanígy van a saját keresetével.

Ettől függetlenül semmiről nem érzem úgy, hogy ez most csak az enyém. Bármikor odaadnám az összes spórolt pénzemet, ha a másiknak nagy szüksége lenne rá, és tudom, hogy ez fordítva is így van. Szóval mégiscsak közös a vagyonunk – csak éppen külön bankszámlákon tartjuk.

Nyitókép: Unsplash