A férfiasság nem az izmokon és a centiken múlik!

Amióta bárki szabadon hangoztathatja a véleményét a közösségi médiában, egyre több vita alakul ki arról, hogy mi számít igazán férfiasnak, vagy éppen nőiesnek. 

Mindenkinek van egy határozott álláspontja a dologról. Általában azok kiabálják leghangosabban a meggyőződésüket, akik a legkritikusabbak a másik nemmel szemben. És jönnek a sablonos elvárások… Igazi férfi természetesen nincs száz kiló alatt. Ha csak 160 centi, kérem szépen, a súlynak akkor is meg kell lennie. (A 160 cm meg nem is mérhető magasság, ugyebár.)

Szóval kigyúrt, igényes, gazdag, okos, jól öltözött. És mindent megtesz a nőért, aki a puszta jelenlétén kívül nem is kell, hogy beletegyen a kapcsolatba semmit. Lehet vele flegmázni, elutasítani, akkor sem tántorodik el, és küldi a csaj munkahelyére a rózsát, meg a repülőjegyet Miamiba.

De persze csak akkor, ha jól néz ki. Hiszen ha nem néz ki jól, akkor nem kitartó férfias lovag, hanem csak egy szerencsétlen pszichó, akit nem lehet levakarni. Nem viccelek, találkoztam már ilyen állásponttal, sajnos nem is egyszer…

De még a fenti felsorolásnál is őrültebb dolgokba botlottam egy neten publikált közvélemény-kutatásban. Fiatal férfiak nyilatkoztak arról, hogy milyen tulajdonságukat szólták már le nők, akiknek udvaroltak. Illetve mivel cinkelték őket más, magukat alfahímnek tartó férfiak. A teljesség igénye nélkül férfiatlan dolog: 

• Nem október és december közötti hónapban születni. (Szólni kéne Daniel Craignek, hogy nagyon ciki ezzel a márciusi szülinappal…)
• Az uzsonnás doboz. Gondolom, az igazi alfahímek a zsebükben viszik a rántott húst. Vagy nejlonzacskóban.
• Forró italokat inni, a kocsiban ülésfűtést használni, kapucnis pulóvert hordani öltöny helyett. (Egy igazi férfi inkább halálra fagy?)

Hihetetlennek tűnik, ugye? Azt is megfigyeltem, hogy sok pasi úgy próbálja hangsúlyozni saját maszkulinitását, hogy cikizi vagy gyűlöli a saját nemükhöz vonzódó férfitársait. De szerintem ha valaki rendben van saját magával, a saját férfiasságával, akkor abszolút semmilyen problémát nem okoz neki az, hogy egy másik, amúgy vadidegen ember kivel lesz egy pár.

Mondanom sem kell, hogy a fenti “okosságokhoz” képest jómagam teljesen más nézőpontot képviselek. Egy férfi kollégámmal próbáltuk megfejteni, hogy mi számít valójában férfiatlannak. Arra jutottunk, hogy egy csomó olyan dolog van, ami nem zárja ki, hogy maszkulin valaki.

FORRÁS: UNSPLASH

És hogy sokkal könnyebb rámondani valakire, hogy férfias, mint hogy férfiatlan. 

Egy rózsaszín póló például hiába nőies darab önmagában. Ha felveszi egy férfi, akit nem feszélyez ez a szín, mert teljesen rendben van saját magával, akkor ugyanolyan férfias marad benne. Vagy például a nők sokkal gyakrabban választanak olyan szakmákat, melyekben valakiről gondoskodni kell (ápolónő, óvónő, dajka). De hiába, hogy ezek önmagukban nem tipikusan férfias hivatások, ha egy férfi óvó bácsi vagy ápoló lesz, egyáltalán nem lesz tőle férfiatlanabb.

És persze felfúrni egy polcot vagy tűzifát aprítani bizony férfias dolgok. De attól, mert valaki nem gyakorlott a tűzifa kérdésben vagy a barkácsolásban, ugyanúgy lehet “igazi férfi”. Lehet pár dolgot tenni a sármosabb megjelenésért – sportolni, lecserélni a ruhatárat, vagy mondjuk borostát növeszteni -, de a külsőnk mégiscsak egy genetikai szerencsejáték végeredménye.

Ki előnnyel, ki hátránnyal indul ebben a játékban, abból kell kihoznunk valamit, amink van. Szerencsére a férfiasság, ugyanúgy, mint a nőiesség, valahonnan mélyen belülről fakad. Benne van az ember tekintetében, mozdulataiban, hanglejtésében. A cselekedeteiben. Abban, ahogy a világhoz viszonyul.

Mert egy férfi legfőképpen attól az, ami, hogy felelősséget vállal. Talán a legtökéletesebben Stephen King fogalmazta meg az Állattemetőben: „A férfi szívnek köves a talaja. A férfi elveti, ami megterem benne… és gondot visel rá.”

Nyitókép: Unsplash