30 évesen nem a csípőriszálástól érzed magad nőnek!
– Mindjárt harminc vagyok, kimondani is borzalmas… gondolom, te ezt nem így éled meg. Olyan jó neked, hogy te ezt ilyen jól tudod kezelni!
A panaszos megállapítás természetesen Esztitől érkezett. Az a típus, aki ha épp nem lát valami problémát maga előtt, kreál egyet. Vagy azért, hogy kipanaszkodja magát, vagy azért, hogy sebtében nekiálljon megoldani.
De ezen a kijelentésén elgondolkoztam. Mondhatnám, hogy mire ez a pánik anyukám, a tojáshéj szinte még ott van a valagadon, majd 30 év múlva rinyálj! De azt láttam, hogy Eszti sem tudott valami komolyan venni. Elvégre, valamivel fiatalabb vagyok nála, nekem még “maradt 2-3 jó évem” a bűvös szám előtt.
Úgy vettem észre, mindegy, hogy hányadik X felé közeledünk, a kerek számok környékén mindenki meghülyül kissé. Bár Esztivel nem igazán tudtam együttérezni. Minden úgy alakult, ahogy azt 18-20 éves fejjel tervezte? Persze, hogy nem.
Gyakorlatilag az életben semmi nem úgy alakul, ahogy az ember elképzeli. Eszti nem tudott elhelyezkedni a szakmájában, ami örök szívfájdalma volt. Rühellte a munkáját. A magánéletében viszont megtalálta a megfelelő társat, férjhez ment, érkezett a gyerek is. Boldogok együtt.
Amikor valakit szíven üt, hogy telnek az évek, általában ugyanazon a dolgon kezdi emészteni magát: mennyi mindent másként csinálnék a mai eszemmel. A mai eszeddel, ami épp azért jött meg, mert az útkeresésed közben annyi hülyeséget elkövettél. Annyi rossz döntést hoztál.
Csak akkor jöttél rá, hogy rossz ember mellett horgonyoztál le, és egy ígéretes kapcsolatot hajtottál el, amikor már késő volt. Nem azt a szakmát választottad, ami tényleg a te világod, ami boldoggá tesz, amiben teljessé válhatsz. Olyan embereket ajándékoztál meg a bizalmaddal, akik méltatlanok voltak rá.
Nem mintha nem éltem volna át én is azt az időszakot, amikor jobb híján a falba tudtam volna verni a fejem, amiért nem láttam meg a nyilvánvalót, ami szinte kiszúrta a szemem. Vagy épp olyan férfit választottam, akit még egy pillantásra sem kellett volna méltatnom. Én mégis naivan csillogó szemekkel, kipirult arccal, mosolyogva rebegtem: „Majd mellettem megváltozik.”
De ahogy egyre közeledtünk ahhoz a bizonyos harmadik X-hez, már nem tudott egy ilyen férfi csak úgy levenni minket a lábunkról. Jól néz ki, ezt tudja is magáról, ezért azt hiszi, övé a világ. Pajkosan rád mosolyog, esetleg még egy kacsintást is “áldoz rád”. Te már csak legyintesz egyet: nevetséges vagy, bébi.
Amikor összejöttünk a régi barátnőkkel, nem álltuk meg elnéző, gunyoros félmosoly nélkül a nálunk cirka 8-10 évvel fiatalabb kislányok riszálását. Popsi bőrnaciba passzírozva, a felső gyakorlatilag csak a bimbót takarta, ahogy végiglejtettek az asztalok között fölényes magabiztossággal. Azzal a fajta magabiztossággal, amit mi már jól ismertünk.
Annak idején még mi is abban a hitben voltunk, hogy az erőltetett gőg egyáltalán nem átlátszó. Hogy nem ütközik ki mögüle az, amit egy ilyen fiatal lány leplezni akar. A bizonytalanságát, a félelmeit, hogy nem elég jó, nem elég szép… Vagy épp ellenkezőleg, meggyőződése: a kerek popsija elég, hogy bármit elérjen. És természetesen ez örökké így is marad.
A harmadik X-nél járva már nem az a csaj akarsz lenni, akin a legjobban áll a ribis forrónaci.
Már nem csimpaszkodsz kismajom módjára minden szembejövő pasira. Nem is veszed észre, hogy engeded el az erőltetett, művi gesztusokat. Nem dobálod a hajad kecsesnek szánt kalimpálások és szempilla-rebegtetések közepette. Mert tudod, hogy nem ettől lesz valaki jó nő. Ahogy azt is, hogy ha valaki nem tart elég jónak magához, az nem tudja, mit veszít.
A harmadik X felé a vonzerőd már egész másban rejlik: van tartásod, mert van mire büszkének lenned. Nem számít, hogy mi a munkád, hogy milyen utat választottál. Azt, hogy miért alakult az életed úgy, ahogy, csak te tudhatod. De te tudod, és épp ez a lényeg. Nem kell ennél több. Tisztában vagy vele, mit érdemelsz, mennyit érsz. Amikor valaki olyan pánikba esik egy számtól, mint Eszti, arra gondolok, ő valószínűleg még mindig nem érti… de még bőven van ideje, hogy ráébredjen.
Nyitókép: Unsplash