Egy fülledt nyári estén szelídített meg a szerelem…

Fülledt nyári este. A virágokon még megcsillannak a délutáni zápor esőcseppjei. Kellemes, hűs szél fúj, csend van. Csak a falevelek zizegése hallatszik. Még a tegnapi zene motoszkál a fejemben.

Még magamon érzem a csókod, még érzem az erős ölelésedet, mintha soha nem akarnál elengedni. Még látom a huncut mosolyt a kék szemeidben. A tekinteted, amikor komoly próbáltál lenni és előadni a fontos üzletembert. Aki olyan távolságtartó és merev, hogy nehéz elképzelni, ahogy valaha is önfeledten nevet…

Aki tekintélyt parancsoló, igazi vezető. Olyan “miszter”. Jól játszod a szerepet. De én – a hebrencs lány – percek alatt döntöttem romba a komoly főnök imázst. Te pedig lassan megnyíltál. Ahogy a kolléganőm mondta, megszelídítettelek. Mennyire egy fura kifejezés! Bár lassan nyitottál, de a mindennapos telefonok – természetesen a közös munka kapcsán – megtették hatásukat. Egyre közelebb engedtél.

Azon az éjszakán magadhoz húztál, távol a buli zajától, ahol senki nem látott, és olyan erősen csókoltál, mintha ez lenne az utolsó csók. Azt mondtad, soha többé nem engedsz el, soha többé nem kell félnem, mert melletted minden rendben lesz. Belefúrtam az arcomat a mellkasodba, és te csak öleltél.

Nem számított az idő, nem számított, hogy ki mit gondol, nem számított, hogy egyszer ez is elmúlik, nem számított semmi, csak a pillanat.

A távolban részeg fiatalok hangoskodtak, a koncert is lassan végéhez ért. Rám néztél, szemedben a végtelen. Elmerültem benne és átadtam magam neked. Magamba szívtam az illatod, a pillanat minden egyes mozzanatát elmentettem magamban, hogy ha lehunyom a szemem, újra ott lehessek veled. Újra a fülledt nyári éjszakában.

FORRÁS: UNSPLASH

Aztán éjjel véletlenül üres maradt a nekem foglalt szállás. Amikor melletted ébredtem, végtelen boldogság fogott el. Néztelek, ahogy alszol. Észrevetted és megcsikiztél. Itt már teljesen te voltál. Nem volt szerep. Nem volt színjáték. Beletúrtál a kócos hajamba, és csak feküdtünk némán, egymás mellett. Annyira komikus volt a helyzet, hogy te meg én… Az elérhetetlen, komoly ügyvezető és a bolond lány.

A délutánt is együtt töltöttük. Nem volt alkalomhoz illő az öltönyöd, muszáj volt beugrani egy pólóért. A próbafülkében döntésképtelent játszottál, tanakodtál, hogy a zöld póló vajon neked való-e. Én pedig csak nevettem. Megráztad magad, hogy komolytalan vagyok, behúztad a függönyt, és tudom, hogy mögötte te is elmosolyodtál. Leültem a másik próbafülkében – a tükörből egy mosolygós csajszi nézett vissza, akinek a szemében ott volt az a vad csillogás. Aztán eszembe jutott, hogy ez pont egy olyan „felhívlak hajnali kettőkor analóg telefonon” kapcsolat lesz. Szenvedélyes és egyedi.

Nyitókép: Unsplash