Miért ítéltek el, ha nem akarok anya lenni?

A mai világban – bár liberálisan gondolkodunk -, valahogy a társadalmi elvárás egyik legmagasabb foka, hogy a nőnek szülnie kell. Mind a mai napig ferde szemmel néz az emberek többsége azokra, akik bizonytalanok, vagy éppen egészen biztosak abban, hogy nem akarnak anyák lenni. 

Pedig többünkben is ott motoszkál a kérdés: vajon egy katasztrófákkal, globális felmelegedéssel tűzdelt világban érdemes új generációt nemzeni? Érdemes-e egy rosszabb sorsra ítélni őket, mint amilyen a miénk volt? Ahogy én látom, folyamatos a háború az ember és a természet között, ami önmagában elég lenne ahhoz, hogy úgy döntsek: nem.

Mindenhol a gyűlölet, a harag, a természeti katasztrófák, a folytonos feszültség vesznek körül  bennünket. A döntés másik alappillére – ami bennem is megvan – teljesen mértékben önző indokokon alapul. Szabad akarok lenni, utazni szeretnék, élvezni a párkapcsolatunkat kettesben, együtt, egységként.

Számos barátnő és ismerős van körülöttem, akik mindent megtennének vagy megtettek volna azért, hogy gyerekük lehessen. Elemi ösztönnel tör elő belőlük a vágy, hogy anyák lehessenek. Néha emiatt defektesnek gondolom magam, hogy nekem ez a vágy egyszerűen nem jön. Néha kicsit pislákol a lángja, de aztán ugyanolyan hamar ki is alszik.

Nekem is ott van a fejemben a kérdés: vajon mindenkinek anyának kell lennie? Ez lenne a normális? Vagy csak ez az elvárt? Még azt sem tudom mondani, hogy biztosan pocsék anya lennék, mert a gyerekek kifejezetten vonzódnak hozzám. Szeretnek velem lenni, ahogy én is velük – de valahogy a saját gyermek gondolata elrettent.

FORRÁS: PEXELS

Valaha a szüleink 18-20 évesen már feladták a fiatalságukat, hogy szülők legyenek, gyereket neveljenek. Erejükön felül dolgozva azért, hogy eltartsanak egy családod fiatalon, gyakran megteremtett egzisztencia nélkül. Ma már úgy gondolkodunk: előbb az egzisztencia, aztán a gyerek. De valószínűleg az az áhított stabil állapot, amiben már biztonsági kötéllel felvértezve várjuk a kicsit, nagyon későn érkezik el – vagy sosem.

A nők túlszaladhatnak a termékeny éveiken, ha erre várnak.

Vannak, akik későn vállalnak gyereket, mert később érkeznek el oda, ahova a szüleink már régen odaértek. Vajon a régi generációk sokkal “bevállalósabbak” voltak? A bizonytalanban is jól tudtak létezni, és sokkal jobban vágytak ránk, mint mi az utódainkra?

Persze a gyermekvállalásnak is több oka lehet, ahogy a környezetemben is látom. Vannak önző és önzetlen indokok. Vannak azok a nők, akik anyává értek, és egyszerűen belepusztulnak, ha nem tölthetik be ezt a szerepet. Sokszor mégis nekik sikerül legnehezebben a fogantatás. És persze ott van, aki önzésből szül: „Mi is leszünk öregek egyszer, és valószínűleg a gyermekeink támogatására szorulunk majd.”

És van, akinek a gyermekvállalás fontos kulcs a kapcsolat megőrzéséhez – bár arra szerintem nem ez a jó módszer. Szóval itt állok én, 30 évesen, és a fejemben ott a gondolat: lehet, hogy nem akarok gyereket. Vagy lehet, hogy MÉG nem akarok gyereket. Helytelen ez? Helytelenebb, mint az elvárások nyomása alatt szülni?

Nyitókép: Pexels