A harapásnak nyoma van, a csúfolódásnak nincs…
Az elsős Nóri a nagyszünetben az udvaron megharapta a negyedikes Milánt. Milán sebe vérzett, el kellett látni. Nóri azzal védekezett, hogy Milán és a haverjai már hetek óta csúfolták őt. Az esetnek közvetlen szemtanúja nem volt, a csúfolást minden fiú tagadja.
Milán tanító nénije szerint Milán aranyos fiú, akit sokan kedvelnek. „Azt hiszem, pont olyan gyerek, akit biztosan meghívna mindenki a születésnapi bulijába. Rendes család, az a tökéletes fajta, ahol anya szépen, csinosan jön be az iskolába, a hét második felében apa jár a gyerekekért nyakkendőben, öltönyben. A gyerekek külön angolra, külön sportra járnak, minden hétvégén családi program van. Az anyuka az első, aki sütit süt az iskolai ünnepségre. Nem tudtam, hogy ezt a mindig kedves, mosolygós harmóniát hogy lehet állandóan fenntartani. Egészen addig, amíg valami probléma nem keletkezett, valami apróság, amit az anyuka sérelemnek vélt: akkor nekünk támadt, csak úgy röpködtek a jogszabályok. Meg sem hallgatott minket, náluk nem lehet és nincs is probléma. Az igazgató bocsánatot kért, és ment minden tovább, de már nem láttam őket olyan tökéletesnek.”
Nóri elsős az iskolában, de az idősebb nővére is ide járt. A tanító nénije jól ismeri őket. „Négy gyerek, láthatatlan mindig dolgozó apuka és szétesett, de kedves anyuka. Pont olyan, mintha Hófehérke libbenne be az ajtón, amikor belép, maga a kedvesség és az elveszettség keveréke. Mesevilágba tökéletes lenne. Láthatóan hatalmas szívvel kezeli a gyerekeket, de kevés határozottsággal. Általában elhagynak valamit, amit már automatikusan gyűjtök az asztalomnál.
Nóri nem népszerű kislány. Nem találja a helyét az iskolában. Pont az édesanyja ellentéte: határozott, cserfes kislány, ugyanakkor kicsit túlérzékeny. Nem akar jönni reggel, kapaszkodik az anyukájába, könyörög neki, hogy vigye haza. Napközben nincs vele gond, eljátszik, de keveredett már kisebb csetepatékba. Viszont kárt nem tett eddig senkiben. A csúfolódást én sem hallottam, de nagy az udvar, és sok minden megeshet úgy, hogy nem látjuk. Tavaly viszont szemtanúja voltam, amikor ugyanez a fiú társaság rászállt egy akkori elsősre: csúfolták, lökdösték. Rájuk is szóltam, de már senki sem emlékszik az esetre.”
Az iskola portása sok mindent lát és sok mindent hall. Többet, mint szeretne. „Van az úgy az életben, hogy nem lehet igazságot tenni. Én személy szerint nem kedvelem Milánt, amolyan alamuszi nyuszi nagyot ugrik típus. Hallottam, amikor azt sziszegte a kislány fülébe, hogy “Ezért még az anyám megöl!” Ha nem is szó szerint, de tényleg így is lett. Az anyuka bejött és jelenetet rendezett, hogy koronavírusos időben a harapás még veszélyesebb, és hogyan engedheti az iskola, hogy ilyen megtörténjen. A fia csak az udvaron játszott békésen a barátaival, amikor ez a kis vadállat nekitámadt minden ok nélkül. Ha a másik anyuka nem tudja megnevelni a lányát, akkor tartsák távol a fiától!
A kislány osztályfőnökit kapott, az anyukája kétségbeesetten kért bocsánatot. Most pszichológushoz hordják minden csütörtökön agresszió miatt. Pedig a fiúk rendszeresen rászállnak valakire, csak nem Milán szokott a vezér lenni, ő általában ügyesen kihátrál, ha tanár kerül a közelbe. Nem tudom, most mi történt, hogy pont őt harapta meg Nóri. Sajnálom, hogy nem láttam az esetet!”
„Igazgatóként mégis mit lehet tenni?! Az udvar tele volt gyerekkel – sokan vagyunk, szerencsére ez egy népszerű iskola -, és a tanárok nem lehetnek ott mindenhol! A tanulók közül biztosan többen látták, hogy mi történt, de csak Milán barátai beszélnek róla: ők pedig azt mondják, hogy nem piszkálta senki Nórit, csak minden előzmény nélkül megharapta Milánt. Hogy elhiszem-e? Nem számít. Az ellenkezőjét senki sem állítja.
A harapásnak nyoma van, a csúfolódásnak nincs. Egyébként sem ismerjük olyan régen Nórit, nem tudhatjuk, mire képes és mire nem. Voltak vele korábban fegyelmezési gondok, nem súlyosak, de voltak. Kicsit sértődékeny. Milán kedves, kitűnő magatartású tanuló. A barátai problémásak, az igaz, de ők is jó tanulók, csak a magaviseletük hagy kívánnivalót maga után. Nem is értettük, hogy miért velük barátkozik. Meg ott van az anyja is! Ügyvéd. Úgy védi a fiát, mint egy oroszlán, már volt vele ügyünk. Senkinek nem hiányzik egy jó szaftos botrány…
Szerencsére Nóri anyukája nem akart balhézni, inkább kétségbeesett, hogy elrontotta a gyerekek nevelését. A pszichológus jó ötlet volt. Talán segít Nórinak beilleszkedni az iskolába…”
Nyitókép: Unsplash