Szülői értekezlet: Csak a pénztárcám a fontos, az igényeim nem?

Kedves Szülői Értekezlet! Azért írom most neked ezt a levelet, mert úgy érzem, mostanában megromlott a kapcsolatunk egymással. Így kilenc év után elmúlt a kezdeti varázslat, és szinte már gondolni sem szeretek rá, hogy minden ősszel találkozunk.

Persze összefutunk időnként év közben is, de az év eleji találkozók a legkiábrándítóbbak talán mindkettőnk számára. Pedig milyen szépen indult bimbózó kapcsolatunk annak idején, amikor első fiacskámmal besétáltunk az óvoda kapuján, és megkaptam tőled életem első meghívóját! Emlékszem, nyitott füllel és szívvel ültem végig a két és fél órás első randevúnkat, ahol elkápráztattál azzal, ahogy a fiam jövőjéről beszéltél, hogy mi mindent meg fogsz érte majd tenni.

A lehetőségek végtelen tárházává varázsoltad szülői világomat, ahol már nemcsak én, hanem te is csak azért élsz, hogy annak a gyönyörű csepp gyereknek a legeslegjobb legyen. Persze nyitott szívem mellé nyitott pénztárcát is kértél, dehát ez a legkevesebb. És én hittem neked. Díszítettem az óvodát, fésűtartót varrtam, sütit sütöttem. Aztán szépen lassan jöttem rá, hogy a viszonzás elmarad.

A lehetőségek tárháza kulipintyóvá szűkült. Na nem miattad, a gyerekek voltak alkalmatlanok arra, hogy kirándulni, bábszínházba stb. menjenek, hiszen még kicsik, aztán mással voltak elfoglalva, majd óvónőhiány is volt. Az igényeid viszont nőttek. Egyre több mindent kellett volna nekem megtanítanom, megcsinálnom, megoldanom, és egyre kevesebbet láttam abból, amit te ígértél.

Aztán eljött az iskola, és én újult hittel vettem kézhez ismét a meghívódat. Majd most más lesz, gondoltam. Ez az iskola a gyerekközeliségéről híres, mindenkit egyéniségként kezel, ugyanakkor figyel a közösségépítésre is. Három órán keresztül nyitott füllel, szívvel és felkészült pénztárcával vártam a lehetőségeket, amik ezúttal valóban meg is érkeztek.

Boldogan díszítettem az iskolát, sütöttem a sütit, és megtettem mindent, amit kértél. Egészen addig, amíg egyetértettünk, nem volt baj. De aztán felmerült bennem egy kérdés, és te azt ígérted, hogy nyugodtan kérdezhetek, mindent megoldunk közösen. Így én kérdeztem. De a tanító néni támadásnak vette. Azt hittem, velem van a baj, biztosan nem voltam elég tapintatos.

Ezért amikor legközelebb kérdésem lett, finoman becsomagoltam, úgy tettem fel. De a siker most is elmaradt. Az iskola gyerekbarát, ők mindent megtesznek azért, hogy minden tökéletesen menjen, hogy jelezhetek én akkor problémát?! Így hát nem jeleztem többet. A csend közénk ült. Már nem hittem neked. Gondoltam, frissítene a kapcsolatunkon, ha nyitnánk egy kicsit és bevonnánk harmadik félnek a férjemet. Hát nem így lett. Közölte, hogy ha fizetnének neki, akkor se töltene el veled három órát közösen…

FORRÁS: UNSPLASH

Azóta már sok találkozón vagyunk túl. Általában késni szoktam. Ez nem véletlen. Az ígéreteidre sem vagyok kíváncsi. Nem fog senki figyelni a gyerek igényeire, és az enyémekre sem. Már felső tagozat van. Kevés a szaktanár, olyan van, amilyen jutott. Van ugyan fogadóórájuk, lelkesen kiosztottad, hogy kinek mikor, de figyelmeztettél, hogy nincsenek ott abban az időben. Előre egyeztetnem kell. Hogy hogyan? Majd beírok a füzetbe és kérek időpontot. Ha a gyerek megmutatja, akkor kapok – vagy nem.

Kevés az idő, és sok a feladat. Elmondod, hogy mire kell figyelnünk, de fél óra után már arra sem emlékszem, hogy miért jár fekete pont és hány fekete pont egy egyes. Mert beírás is van, az is egyes lesz. Ha nem jelentkezünk be az Google Classroomba, az is fekete pont, de a kódokat még nem tudod. Majd megadod, de akkor rögtön jelentkezni kell!

Nincs óra a teremben, valaki tudna hozni? És fogast? Hűtőt? Az osztálypénz emelkedik, tegye fel a kezét, akinek kifogása van ellene! Nincs ilyen, mindenki fizet. Este fél nyolc. Végeztünk. Még be kell ugranom az éjjel-nappaliba tejért, de az automata tízezrest adott, és másnapra szereznem kell 680 forintot valami munkafüzetre a matektanárnak. 2600 forintot az osztályfőnöknek és 4550 forintot a kirándulásra. Mindegyiket pontosan, borítékban. Nyilatkozat is kell az iskolatitkárnak. Azt hiszem, azt valahol le lehet tölteni.

Mire hazaérek, a gyerekek nyűgösek, a férjem ordít. Mégis, mire jó ez az egész?! Volt valami értelme? Miért nem hagytad ott az egészet egy óra után?! Amíg mindenki hallgat és békésen bólogat, nem lesz változás! De én is hallgatok. Fáradt vagyok. Még egy csomó könyvet be kell holnapra kötnöm. És a jövő héten még két szülői értekezlet lesz a másik két gyereknek.

Kedves szülői értekezlet! Dühös vagyok rád! Minden pillanatát utálom az együtt töltött időnknek!

De amit a legjobban utálok, az az, hogy még sok-sok évünk van együtt. Mert amíg a gyerekek nem szabadulnak az intézményedből, addig én se tőled. Így hát összeszorítom a fogam, és kibírom a még hátralévő időt. De ne várj tőlem semmit, a fülem és a szívem bezárt! A pénztárcám egyedül az, ami fölött még hatalmad van.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr