Lincshangulat a Mikulás-sapkás újszülöttek miatt – De miért is?!

A forgatókönyv minden évben ugyanaz: az ünnepek alkalmából egy kórház szülészeti osztálya megmutatja a Mikulás-sapiba öltöztetett, bölcsőben sorakozó újszülöttjeit, és akkor kitör az armageddon.

De miről is van szó, és mi az, ami verbális lincseléshez vezet?

A szeparáció az esetek nagy részében nem indokolt

Mindig van néhány ember, akik szóvá teszik, hogy az anyától, apától való szeparáció az esetek nagy részében nem indokolt. És minden évben arcba kapják a népharagot, miszerint kőszívük van, hogy még a cuki babák sem fakasztják őket mosolyra. Idén a kórház egy szülész-nőgyógyász főorvosa is csatlakozott a kommentelők szidásához…

Szomorúan figyeltem a kommentrengeteget, hiszen több három-, négy- és ötgyerekes ismerősöm is beszélt arról, hogy az újszülöttnek élete első óráiban, napjaiban az anya mellett a helye, és kimondottan fájdalmas látvány, hogy a maskarába öltöztetett csöppségek meg lettek fosztva ettől.

Az újszülött számára még nincs ott a bizonyosság, hogy anya “majd jön”, csak a magára hagyatottság van az új, idegen világban. Ebben az időszakban kulcsfontosságú, hogy a szoptatás sikerének érdekében sokat legyen mellen a kicsi, a folyamat késleltetése veszélyezteti a sikert (ha pedig a csecsemőosztályon még cumival vagy cumisüveggel is kínálják, az esélyek tovább romlanak).

Szülői kompetenciájuk támadását látják a kórházi gyakorlat kritikájában

A másik oldalon többnyire azok az anyák, apák érzik magukat megszólítva, akik átélték a szeparációt, és szülői kompetenciájuk elleni támadásként élik meg a kórházi gyakorlat kritikáját.

Természetes, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyerekének.Ezért a tény, hogy ez az elavult módszer valamitől esetleg megfosztotta azokat a csöppségeket, olyan fájdalmas, hogy inkább szembe sem néznek vele. Lenyomják a tudatalattijuk mélyére, aki pedig szót emel, az bizonyára gonosz és/vagy nincs élete.

Az én babám a PIC-en kezdte az életét, mégsem hiszem, hogy elvesztette a világba vetett bizalmát.

Természetesen az épen és egészségesen született, ellátásra nem szoruló babákról és anyákról van szó, senki sem javasolja, hogy egyéb esetekben az ellátás kárára kapják meg a közös időt. A mielőbbi test- és bőrkontaktus azonban a koraszülött és/vagy sérült babák esetében is fejlesztő és gyógyító hatású.

Én a császár/nehéz szülés után úgy kivoltam, hogy igenis szükségem volt arra, hogy pihenjek.

Természetesen érezheti azt egy anyuka, hogy szülés után pihenésre van szüksége. De van lehetőség arra is, hogy a császármetszés utáni lábra állítás hat órájában a baba felügyelettel ott legyen az anyával. Ha a kórházi személyzet tagjai közül erre senki nem ér rá, egy nőrokon segíthet a kritikus órákban.

Ha az anya nagyon rosszul van, vagy kimerült, az apa testmelege is pótolhatja őt, épp úgy, mint az aranyórában – ideje az apákra is kompetens szülőtársként tekinteni.

A baba ilyenkor még magánál sincs, azt se tudja, mi történik vele, úgyis alszik.

Az újszülöttek a szülés utáni egy-két órában meglepően élénkek és aktívak, minden idegszálukkal arra vannak huzalozva, hogy néhány csepp előtejhez jussanak, ami immunitásuk és megnyugvásuk szempontjából kulcsfontosságú.

Kibírtuk mi is, ettől nem lett semmi bajunk, a kenyér sem lett drágább, normális emberek lettünk.

Szó sincs arról, hogy akit születésekor elválasztanak az anyukájától, azokból pszichopata vagy tömeggyilkos lesz, de miért kellene bármit is “kibírni”, amikor hála az égnek van alternatíva?

Nem, nem vagy hibás, a gyereked sem lesz rosszabb ember!

Döbbenetes volt látni a személyeskedő, sértő kommenthegyet, amit ezek az emberek kaptak. Újra tudatosult bennem, hogy a szüléssel kapcsolatban olyan mély, kimondatlan traumák bújnak meg az emberekben (nem csak a nőkben), hogy a társadalom többsége már nem is képes elfogulatlan párbeszédet folytatni a témában.

Utóbbi pedig fontos lenne, hiszen csak így juthatunk el oda, hogy az élet kezdete kiegyensúlyozottabb, méltóbb legyen.

Szerencsére egyre kevesebb az olyan kórház, ahol a babákat az aranyóra helyett/után elviszik, és csak 3 óránként küldik vissza az anyához szoptatni (ami hozzájárulhat a szoptatási kudarchoz), de még mindig vannak ilyen helyek szép számmal.

Amikor ez ellen beszélünk, nem a szeparációt átélő szülők kompetenciáját vonjuk kétségbe: épp ellenkezőleg, arra mutatunk rá, hogy adott helyzetben nekik sem volt választásuk, holott lehetett volna! És legközelebb akár lehet is. Reményeink szerint, idővel talán mindenkinek, hiszen régi, elavult, szükségtelen protokollok helyett végre evidencia alapú szülészetet szeretnénk.