Szaranyák vs. ősanyák: Miért esünk egymás torkának?!

Négy év lánykollégiumi tapasztalattal a hátam mögött annyira nem lep meg, hogy a legendás női szolidaritásnak bizony vannak bukkanói. De azt hiszem, sehol nem olyan törékeny az a harmónia, mint köztünk, anyák között.

Az internetes közösségi oldalak viszonylagos arctalansága pedig a felszínre is hozza ezeket az ellentéteket – időnként bizony a ketrecharc színvonalát megütő mértékben. Itt két fő tábort ismernek: a „szaranya” és az „ősanya” típusát. Míg az elsővel időnként szégyenkezve, időnként büszkén azonosul valaki, a második mindig szitokszó marad.

Miért is? Mert a „szaranya” nem a terrorista, narcisztikus antianyát jelöli, hanem a bevallottan hibát hibára halmozó anyát, aki tisztában van saját esendőségével. Akinek időnként elege van az egészből és legszívesebben elhúzna egy napfényes és garantáltan kiskorúmentes tengerpartra, hogy elszürcsöljön pár finom koktélt a barátnőivel vagy a párjával.

Valljuk be, mivel tökéletes szülő kevés van, olyanból viszont annál több, akit kétségek gyötörnek, ezzel nem nehéz azonosulni. Mondjuk beismerni már valóban újszerű dolog. Régen nem volt divat arról beszélni, hogy valakinek nehézségei vannak anyaként – és most sem feltétlenül népszerű téma. Van, akik szemében az anyaság valamiféle idealizált állapotnak tűnik, egy igazi paradicsomi létnek a cuki rózsaszín gügyögő babával, a kedves bújós ovissal vagy a család büszkesége iskolással.

Szóval, az épp aktívan hasfájós babával, dackorszakos ovissal, tanulási nehézségekkel küzdő iskolással együtt élő anyákkal leginkább egy hasonló cipőben járó anyuka érezhet együtt. Ám sokszor az anyák még keményebb kritikát tudnak megfogalmazni egymásra, mint bármelyik „kívülálló”.

Ott van például az „ősanya”, akit a többség utál. Az ősanya az az anya, aki feltétlenül hisz minden természetes dologban: a természetes szülésben, a hosszan tartó és kizárólagos szoptatásban, a mosható pelenkában. A babahordozásban, az együtt alvásban, a bio kajában. És soha, de soha nincs elege az anyaságból.

FORRÁS: UNSPLASH

De miért is rossz ez? Hiszen, amit felsoroltam önmagukban mind csupa pozitív dolog. A kulcsszó a „feltétlenül”. Ráadásul a természetes már korántsem természetes, ezért aki ezeket a dolgokat gyakorolja, az könnyen kerülhet az ufó kategóriába.

Pedig az „ősanyák” egy része egyáltalán nem indul ősanyának. Rengeteg küzdelem állhat mondjuk a hosszan tartó kizárólagos szoptatás mögött (például mellgyulladás), és rengeteg át nem aludt éjszaka is vezethet az együttalváshoz. A pelenkakiütés a mosható pelushoz, egy borzasztó szülésélmény pedig a lehető legtermészetesebb szülési forma kereséséhez. És ha végre megvan a megoldás, ami nekünk bevált, akkor azt szeretnénk másokkal is megosztani: hol kedvesebben, hol erőszakosabban.

Akkor is, ha az igényeink, a személyiségünk, a gyermekünk temperamentuma nem egyformák – de erről túlságosan könnyű megfeledkeznünk. Az anyaságunkat nem az egyetlen és igaz információk tudatos begyűjtése és megvalósítása fogja meghatározni, hanem a teljes személyiségünk. Fejlődni, formálódni mindig lehet, de ha olyan ideákat kergetünk, amivel csak az agyunk tud azonosulni, de a személyiségünktől teljesen idegenek, akkor az folyamatos lelkiismeret-furdaláshoz vezet.

És mivel a lényünk legmélyéből nevelünk, ezért nagyon csekély mértékben lehet egy másik ember nevelési módszereit befolyásolni, viszont megbántani annál könnyebben sikerül. Ráadásul lássuk be: egy átlagos anyában az „ősanya” és a „szaranya” ugyanúgy jelen van. Csak az változik, hogy mikor melyik tör éppen felszínre. Van, aki bio élelmiszert vesz és simán eldobható pelust használ. Van, aki együtt alszik a babájával, de babakocsival közlekednek.

Van, aki hangosan kételkedik magában, és van, aki csendesen – néhányan csak legbelül, a tudatalattijuk legmélyén.

Mert egy dolog biztos, hogy soha semmiféle garanciánk nincs és nem is lehet arra nézve, hogy jól csináljuk. Az is a szülőséghez tartozik, hogy az ezzel járó stresszt elviseljük. Ha pedig az a bizonyos trópusi tengerpart titokban látogatható lenne, akkor valószínűleg  mindannyian ott szürcsölnénk a koktélt vagy a mentateát időnként. Ki egy hétig, ki pedig csak néhány lopott percre, jó gondosan elrejtőzve egymás fürkésző tekintete elől.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr