Az anyám nárcisztikus – több pszichológus is dolgozott vele, sikertelenül. Szerette az apámat. Szerette a legjobb barátját. És a legjobb barátnak a fiú testvérét. Szerintem szerette a világon az összes férfit, miközben igazán nem szeretett senkit…

Mindezt úgy, hogy nem figyelt arra, mit tesz a környezetével. Hogy nem figyelt arra, mit tesz velem. Elmesélem, hogyan szembesültem azzal, hogy anyámnak mentális problémái vannak, hogy úgy viselkedett, mint egy kurva, és mit éreztem közben.

14 éves koromig vele éltem. Apám külföldön dolgozott, jobb megélhetés reményében. Rengeteg pénzt küldött és minden hétvégén hazajött hozzánk, hogy azt az egy napot is velünk töltse. Odaadó volt, erős, egyszem lányaként a tenyerén hordozott. Folyamatosan vezekelt, amiért nem lehetett velem – azt hitte, pénzzel kompenzálni jó dolog, de valójában nem volt rá szükségem. Értékeltem és szerettem azért, hogy ilyen dolgos és őszinte ember.

Hogy mit láttam anyámon? Azt, hogy fáj neki a távolság, de nem szól. Hogy a szíve beledöglik abba, hogy nem kap érintést, csak vár. Szavak nélkül hagyta, hogy feleméssze az a sok évnyi várakozás, míg apám végleg hazaköltözik. Azt vettem észre, hogy gyakrabban jár el itthonról. Előtte nem volt rá jellemző, megvoltak a bevált esti szokásaink.

Tévéztünk a kanapén, vagy segített a tanulásban, vagy egyszerűen csak ott voltunk egymásnak. Egyre több este kimaradozott, egyre többet ment el a barátnőivel szórakozni, én pedig maradtam egyedül és valami megmagyarázhatatlan, fura érzés kezdett el marcangolni belülről. Azóta apám elmondta, hogy ezt úgy hívják, kétely.

FORRÁS: UNSPLASH

Egyik napról a másikra már nem töltötte otthon az estéket. Hol lepasszolt a nagyszülőkhöz, hol bébiszittert hívott, hol épp megbízott bennem, hogy egyedül is elvagyok. És mindig megkért, mondjam azt apámnak, hogy a barátnőivel van. Hónapokig így ment. Az anyám cinkosa lettem. Már a szombat estéket sem töltötte otthon, amikor apa velünk volt, mi pedig sokat beszélgettünk erről, mind a ketten ugyanazt éreztük.

Míg anyám távolodott, apám a legjobb barátom lett.

Láttam anyám nyakán foltokat, láttam, ahogy kettő tiszta bugyit tesz a táskájába minden nap. Láttam, hogy egyre kirívóbb ruhákban jár, egyre többet beszél telefonon, hogy úgy viselkedik, mint egy tinédzser. És éreztem, ahogy eltaszít magától. Már nem voltak közös tévézések a kanapén, nem nevettünk együtt a Dumaszínház legújabb részén.

Hiába próbáltam a kedvében járni, kérni, hogy maradjon velem, hogy szükségem van rá, szükségem van az anyámra, szeretnék vele beszélni. Ellökött, ostoba kis hülyének nevezett és rám zárta az ajtót. Az a megmagyarázhatatlan érzés pedig csak marcangolt tovább. Úgy éreztem, beleőrülök ebbe a fájdalomba, hogy szétszakadok.

Gondoltam, ha bántom magam, a testem, ha megvágom a csuklóm, akkor ez a fájdalom majd enyhül. Nem nagyon láttam kiutat. Csak azon járt az eszem, hogy az anyám kurva lett. Próbáltam apával beszélni, de olyan messze volt! Hogy mondhattam volna el neki, hogy szenvedek, úgy, hogy ne ijesszem meg? Az anyámat pedig már elveszítettem, amikor fontosabbá vált neki egy idegen férfi társasága, mint én.

Sokat voltam egyedül és foglalkoztatott a halál gondolata. Úgy éreztem, ezen a lelki fájdalmon csak az segítene. Tényleg nem értettem, minek is élek én. Körzővel véstem véresre a csuklóm, kiültem az erkély szélére, hogy leugrom és csendben meghalok. Vagy azon gondolkodtam, hogy kilépek az útra az autók elé, és kész – tuti, hogy csak egy pillanatra fáj majd.

Apám volt az egyetlen, aki a távolból megérezte, hogy nem vagyok jól, és váratlanul hazajött. Elmondtam neki mindent, egyszerűen nem bírtam tovább. Megmutattam a sebeimet, a rajzaimat, a leírt gondolataimat. Elmondtam neki, mit látok anyán, hogy hónapok óta nincs itthon igazán, hogy többször láttam őt idegen férfiakkal elmenni.

Hogy láttam őt szakadt harisnyában hazajönni, elkenődött sminkkel és büdösen, de nem lehet őt megállítani. Apám azóta nem ment el. Velem van. Nincs az a pénz, ami pótolhatna egy gyermeki életet, és nincs az a pénz, ami szebbé tehetne egy elcseszett életet, csak az, ha itt maradunk egymásnak.

Musa Dóra novellája

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr